2018. április 7., szombat

2016. július 26. kedd (tizenötödik nap/második rész) folytatás

Paszmos, Teleki-kastély. Miski fotó
Felsőrépa, Monorfalva és Kissajó után az a Nagysajó következett, ahol az eddig használt 154-es útról délnek fordultam, hogy a 173-as jelű országúton a környék egyik legjelentősebb településére, Tekére jussak. Menet közben megálltam az első útba eső falunál, a magyar világ Kolozs vármegyéjében fekvő Paszmosnál (1910: 423 román, 370 német, 104 cigány, 4 magyar). Errefelé, azaz a hajdani Kolozs (Paszmos idetartozott, a tekei járáshoz), Beszterce-Naszód és Maros-Torda vármegyék találkozásánál mind gyakoribbá váltak azok a települések, amelyek egykor német többséggel, de legalábbis jelentős német (szász) lakossággal rendelkeztek. Paszmos legfontosabb építészeti látványosságát a település északi részén található, egykoron minden bizonnyal gyönyörű, de ma már erősen romlásnak indult Teleki-kastély jelenti. A 18-19. században barokk stílusban készült épületegyüttesre ugyan nem a
Paszmos, Teleki-kastély. Miski fotó
"látványosság" kifejezés a legalkalmasabb, legtalálóbb, ugyanis az évtizedeken át mezőgazdasági termelőszövetkezet által használt kastély tulajdonképpen el van zárva a nagyvilágtól, elméletileg nem látogatható. Csak hát, mint tudjuk, elmélet és gyakorlat között gyakorta annyi átfedés sincs (tegyem hozzá, némely esetben szerencsére), mint egy tábla svájci tejcsokoládé és a Kínai Nagy Fal között. Nos, ami az én dolgomat illeti, bejutottam, ahogy bejutottam. Igazán nem volt benne semmi furfangosság, autómmal egyszerűen csak határozottan befordultam a téesz tárva-nyitva álló rácsos nagykapuján, s miközben a legelésző tehenekkel szegélyezett belső földúton a falu főutcájaként is szolgáló 173-as jelű főúttól háromszáz méterrel odébb álló kastély irányába hajtottam, folyton azt vártam, hogy egyszer csak valami túlbuzgó téeszalkalmazott vagy vagyonőr a 
Paszmos, a Teleki-kastély kívülről. Miski fotó
nyomomba ered, és kitessékel a     tiltott területről. Azonban nem jött senki, s még én vártam a kastély kapujától kissé oldalvást leparkolt autóm mellett, hátha felbukkan a távolban valami felém igyekvő, izgatott alak. Ám két perc elteltével sem láttam senkit, szarvasmarhából viszont addigra, hogy valamivel elüssem a türelmi időt, összeszámoltam harmincat. Így aztán, senkitől sem zavartatva tettem szépen a dolgomat: s első lépésben hozzáfogtam a tornyos főépület, illetve a kétfelől szorosan mellésimuló épületszárnyak külső fotózásához. Ennek végeztével a tornyos épület kapuján keresztül a kastély belső udvarára jutottam, s az onnan látható épületrészeket fényképeztem. Húsz perc alatt elintéztem mindent, s egy alapos munkát végzett ember nyugodt lelkiismeretével ültem vissza a türelemmel várakozó kocsimba. Úgy távoztam, ahogy jöttem: senki sem nézett felém. 

Paszmos, Teleki-kastély a belső udvar felől. Miski fotó
Paszmos másik látnivalója a faluközpontban található szász evangélikus templom, amit már csak megszokásból lehet így említeni, ugyanis már itt sincs egyetlen erdélyi német (szász), aki miatt érdemes lenne fenntartani az evangélikus templomot. Egyébként úgy értesültem, a paszmosi egyház - vétel útján - éppúgy az ortodox (görögkeleti) vallású románoké lett, mint errefelé a legtöbb szász templom. 

A 173-as úton alább, öt kilométerre fekvő Szászpéntek után három kilométerrel elértem Teke (1910: 1067 német, 672 román, 641 magyar, 214 cigány, 10 szlovák) települést. Nem tudom, milyen közigazgatási besorolás alá tartozik, de látva a méretét és számos templomtornyát, valószínűsítem, hogy városi ranggal bír. A kisváros kétségtelenül leglátványosabb épülete a 173-as útnak a Szászrégent Besztercével összekötő 15A (E578) jelű főútba torkollásánál álló, magas harangtornyával az égbolt hasát
Paszmos, Teleki-kastély a belső udvar felől. Miski fotó
böködő szász evangélikus templom. Az erőt sugárzó, tekintélyes torony mögött következő hatalmas méretű hajó, és a szintúgy jókora szentély látványa hű képet adott a szász hívek egykori számáról. A településen ugyan bőven akadt még templom (római és görög katolikus, református stb.), tornyaik itt-ott hegyes bökőként meredeztek a háztetők fölé, de egyik sem rúgott labdába a vén egyház monumentalitása mellett. Egyébként a templom mellett és mögött terjedelmes parkot alakítottak ki, ahonnan pompás felvételeket készíthettem az evangélikus hitvallásúak árván maradt védelmezőjéről.

Tekéről délnek vettem az irányt, kifejezetten a nagyjából nyolc kilométerre fekvő Ludvég (1910: 571 román, 239 magyar, 160 német, 1 egyéb) megtekintése végett, egyébként, az eredeti elképzelés szerint, nem erre jöttem volna,
Paszmos, Teleki-kastély a belső udvar felől. Miski fotó
 hanem a Tekétől északra eső Besztercét céloztam volna be. Nos, az egykor jelentős számú magyar kisebbséggel bíró, Kolozs vármegyében fekvő Ludvég két magyar temploma közül a római katolikust kiváló állapotban találtam, de az elhanyagolt állagú reformátuson az látszott, hogy nemigen használják. Háborús emlékművet nem találtam. Ezért kár volt a kitérőért, állapítottam meg csalódottan (mint blogom legelején írtam, elsősorban a világháborús emlékművek fotózása miatt jöttem Erdélybe), de én sem látok a jövőbe, most ezt dobta ki a gép. 

Az igazán korszerű, sima főúton visszamentem Tenkére, amin ezúttal megállás nélkül áthajtottam, s legközelebb a három kilométerre, északra fekvő Kolozsnagyidán (1910: 552 román, 269 cigány, 179 német, 134 magyar), a volt szász evangélikus templom környékén parkoltam le.
Paszmos, Teleki-kastély a belső udvar felől. Miski fotó
Nevezett, 1912-14 között épült templom arról ismert, hogy manapság már csak a magasba szökő harangtornya áll, a többit (vagyis a templomhajót és a szentélyt), miután a szászok és a magyarok úgyszólván elfogytak a községből, széthordták, na, ne finomkodjunk: szétlopták a helybéli cigányok. Hozzáteszem: a velük élő románok mindezt szótlanul tűrték. Szeretném hinni, hogy nem ők bujtották fel a cigányokat a, ha nem is példátlan, de hallatlan gazemberségre. Úgyhogy a megmenekült torony viszonylag épen állt , de mögötte hirtelen vége volt az épületnek; az egykori templomtest helyén ma fű terem, amit a néhai templom körvonala mentén sűrű akácbokorsor keretez. A füves terület nagyságából pontos képet kaphattam az ellopott templom méretéről. Amúgy, erre a falura kivételesen nem az elrománosodás, hanem az elcigányosodás jellemző, ugyanis a 2002-es
Paszmos, a volt szász evangélikus templom. Miski fotó
népszámlálás adatai szerint 1074 lakosú településen 535 cigány, 493 román, 37 magyar, 9 német élt (Wikipédia).

Északra tartó utam soron következő falván, Dipsén csak áthajtottam, de az ettől négy kilométerre található Galacfalván (1910: 907 román, 69 német, 24 magyar, 6 egyéb) már megálltam. Dipse és Galacfalva már a régi Beszterce-Naszód vármegye területén, a besenyői járásban feküdt. Galacfalván az út melletti csinos kis parkban nagyon szép román háborús emlékművet találtam. Az obeliszken a néhány elrománosodott, magyar eredetűnek látszó név mellett csupa "eredeti" román családnév szerepelt. Kissé fájdalmasan érintett az előlap jobb alsó sarkában látható, román nyelvű felirat, miszerint a román obeliszket 1994-ben Varga Júlia (Iuliana Varga) és családja újította fel. Meg sem említem a pejoratív értelmű renegát kifejezést, mindössze annyit írok, hogy mindig vannak,
Paszmos, evangélikus templom. Miski fotó
 akik feltalálják magukat az új történelmi helyzetben. 

Az innen három kilométerrel odébb található Harina (1910: 421 német, 388 román, 160 cigány, 20 magyar) nemhogy egyszerűen híres, de minden valószínűséggel világszerte ismert épülete a szászok kettős tornyú evangélikus temploma. Ezt is néhány évvel ezelőtt újíthatták fel (mint utóbb megtudtam, 1999-ben varázsolták újjá), ugyanis az 1980-as években való itt jártam alkalmával összehasonlíthatatlanul rosszabb formát mutatott. Ám mivel a szászok Harináról is kiköltöztek, a gyönyörű román kori építményt, amit a Kacsics nemzetségbeli Simon bán építtetett nemzetségi monostornak még 1215 előtt, ma legfeljebb a turisták keresik fel. Meg a hozzám hasonló Erdély-fanatikusok. 
Négy kilométerrel északabbra, Szeretfalvánál átkeltem a Sajó hídján a folyócska túlpartjára, mert meg akartam nézni a mára önállóságát vesztett, közigazgatásilag Besztercéhez tartozó Sófalva (1910: 482 magyar, 293 román, 23 német, 1 szlovák) református templomát. Az épület mérete itt is árulkodó, némi tapasztalat birtokában közelítően bele lehet trafálni a hívők egykori létszámába. Az ilyenek láttán vérzik csak
Teke, szász evangélikus templom. Miski fotó
igazán a szívem az alaposan elbaltázott történelmünk miatt, hiszen mindaz a szépség, mindaz a tárgyi és szellemi érték, ami akár a miénk is maradhatott volna, most az ellenünk dolgozó, a maga legfőbb örömét a mi fájdalmunkban lelő románság kezén herdálódik el. A magasba nyúló, fehérre meszelt templomtorony homlokzatán a következő felirat olvasható: "MDCCCXXXV. Isten tiszteletére tulajdon költségén építtette köröstarcsai Véér Judith." Vagyis Véér Judit asszonyság, (nem tudom ki volt ő, s milyen szerepet töltött be a falu életében) 1835-ben a saját pénzéből építtette a magyar hívők részére emelt református templomot. 

Teke, szász evangélikus templom. Miski fotó

Székely Himnusz:
                    
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Teke, szász evangélikus templom. Miski fotó
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Ludvég, református templom. Miski fotó
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Kolozsnagyida, a volt szász evangélikus templom. Miski fotó
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek, 
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre viszt a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Kolozsnagyida, a volt szász evangélikus templom. Miski fotó
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Galacfalva, román parasztház. Miski fotó

Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Galacfalva, világháborús emlékmű. Miski fotó
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Galacfalva, világháborús emlékmű. Miski fotó
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Harina, szász evangélikus templom. Miski fotó
Keserves múltunk évezredes balsors, 
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Harina, szász evangélikus templom. Miski fotó
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Sófalva, református templom. Miski fotó
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Sófalva, református templom. Miski fotó
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Sófalva, református templom. Miski fotó
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén. 
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óeánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Sófalva, református templom. Miski fotó
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs."


Az Erdély-Sibenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése