Bólya, római katolikus templom. Miski fotó |
Bólya, a volt magyar iskola. Miski fotó |
Jobban izgattak a falu északi szélén elhúzó kis patak túloldalán látható, a patakmedertől mintegy ötven méterre álló, a vízfolyással párhuzamosan futó dombhátat elfoglaló Bólyai-Bethlen-kastélynak a sűrű, lombos fák által többé-kevésbé takart romjai. Harminc éve már felkerestem egyszer ezt a nemesi épületet, s akkoriban a kastély jelentős hányada viszonylag ép volt. Kíváncsi voltam rá, hogy az Isten szabad ege alatt eltöltött három évtized mennyire gyötörte meg az épületet.
Bólya, Bólyai-Bethlen-kastély. Miski fotó |
Bólya, Bólyai-Bethlen-kastély. Miski fotó |
Bólya, a Bólyai-Bethlen-kastély kápolnája. Miski fotó |
Az eredeti elképzelésem az volt, hogy a bólyai fényképezést követően kocsival átugrom a két kilométerre, északra található, az idő során kiürült, egészen elnéptelenedett Ingodályra (1910: 143 román, 76 német, 8 magyar), de az odavezető földút járhatatlansága miatt le kellett tennem a tervemről. Egyébként a temetőben található szász evangélikus templomot szerettem volna megnézni, illetve megörökíteni, de a fentebb jelzett probléma keresztül húzta számításaimat.
Visszaülve a kocsiba, körültekintően kényelembe helyeztem magam, mivel tudtam, hogy a 70 kilométerre eső Oltszakadátig (1910: 1071 román, 189 magyar, 5 német, 6 egyéb)
Bólya, a Bólyai-Bethlen-kastély kápolnája. Miski fotó |
Az 1980-as években itt is jártam, méghozzá valami jelesebb napon (nagy valószínűséggel augusztus 20-án), mert a nyitva talált magyar evangélikus templomban ünnepi mise zajlott, amin legalább hatvanan, közülük többen népviseletbe öltözve, vettek részt. Ez errefelé, ahol nagyobb létszámú magyar közösséget elvétve találni, nagy szó. A falu, ahová most észak felől jőve érkeztem, csendes képet mutatott. Első fotós témaként a románok világháborús emlékműve esett utamba. De nem emiatt tettem meg ekkora távolságot, hanem a település központjában álló magyar templom
Oltszakadát, magyar evangélikus templom. Miski fotó |
Oltszakadát, magyar evangélikus templom. Miski fotó |
Oltszakadát, magyar evangélikus templom. Miski fotó |
Oltszakadát, magyar evangélikus templom. Miski fotó |
Utamat a szomszédos Glimbokán át szerettem volna folytatni,
Oltszakadát, magyar világháborús emlékmű. Miski fotó |
Oltszakadát, magyar világháborús emlékmű. Miski fotó |
Amíg a templomot fényképeztem, egy valahonnét előkerülő aprócska kölyökmacska megérezte bennem a lehetséges játszótársat, és addig-addig dörgölőzött a nadrágom szárához, míg foglalkozni kezdtem őkelmével. Leguggoltam a parányi jószághoz, és mókáztam vele. Önfeledt játszadozásunk két perce tarthatott, amikor észrevettem, hogy a környező kertek kerítéseinek
Oltszakadát, román világháborús emlékmű. Miski fotó |
A vessződi völgyből kijőve a következő felkeresendő falu az országúton legfeljebb négy kilométerre, északra fekvő Vérd (1910: 445 román, 188 német, 4 magyar, 9 egyéb) volt. A Szent Mária nevét viselő, patinásra kopott szász evangélikus templom a főutca nagy kanyarjában emelkedik. Eltekintve az idilli kép hangulatát romboló, rossz helyre állított kukás konténerektől, a környék vén épületei olyan érzést keltettek bennem, mintha visszamentem volna három évszázadot az időben. Csak a cipőtalpam alatt surrogó aszfaltutat kellett képzeletben behelyettesíteni
Vessződ, szász erődtemplom. Miski fotó |
A 21 kilométerre, északkeletre található Netus (1910: 336 német, 185 román, 9 magyar, 1 horvát, 2 egyéb) eléréséhez mindössze Szentágota városán kellett átvágnom, aztán szabad volt az út, Netusig nem akadt több település az utamba. Az itteni, alacsony kőfallal kerített szász evangélikus erődtemplom a falu közepe táján, a 106-os jelzésű országút mentén áll. Szép, arányos, festői épület, olyan, aminek a láttán az ember nem bánja meg, hogy maga mögött hagyta a világ zajosabb részét. A főutcaként is szolgáló országút és a templom védőfala közötti szűk térségen egy harmincas éveinek végén járó cigány férfi kaszálta a füvet, s amikor észrevette,
Vessződ, szász erődtemplom. Miski fotó |
Székely Himnusz:
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Vessződ, a volt szász evangélikus iskola. Miski fotó |
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Vérd, szász evangélikus templom. Miski fotó |
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Vérd, szász evangélikus templom. Miski fotó |
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Vérd, a volt szász evangélikus iskola. Miski fotó |
Jussunk e honban, székely magyar földön, Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Netus, szász erődtemplom. Miski fotó |
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Netus, szász erődtemplom. Miski fotó |
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan."
Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése