2016. július 28. csütörtök (tizenhetedik nap/első rész)

Alsótők, református templom. Miski fotó

Korán reggel beugrottam a kőhajításra eső Felsőtőkre, de úgy ítéltem meg, hogy itt nem akad számomra fotózni való. Visszafordultam a másfél kilométerre, délre fekvő Alsótőkre (1910: 353 román, 204 magyar, 11 német), ahol a szokásos párás, ködös hajnal lepte utcákon, egy ilyenkor még zárva lévő presszó melletti kis téren rátaláltam a román háborús emlékműre. Az átlagos emlékművön kívül volt itt egy jóval értékesebb és érdekesebb látnivaló, a faharanglábas református templom. Igazság szerint, erről még az előző nap késő délutánján, erre elhaladtam idején készítettem képeket, de a kavarodás elkerülése végett a csütörtöki fényképek közt jelenítem meg őket. 
A tegnap kora este lóhalálában átfutott Lózsárdra (1910: 831 román, 16 magyar, 5 német) érve, megint csak egy csicsás, újabb korban készült román háborús emlékművet bírtam fotózni.

Alsótők, református templom. Miski fotó

 Ezzel végeztem is ezzel a völggyel, s mehettem át a két kilométerrel délebbre húzódó másikba, amelynek első falva Kendilóna (1910: 660 román, 313 magyar, 17 német, 85 egyéb - főleg cigányok) volt. Ezt a völgyet az előzőnél sokkal jobb minőségű 161-es út futotta be. A főutca mentén álló ortodox templom kertjében egy egészen csinos, kereszttel koronázott román emlékműre bukkantam. Nagy szívfájdalmam, amikor elrománosodott magyar neveket látok egy  emlékművön, sajnos, a kendilónain a feltüntetett hősi halottak negyven százaléka ebbe a kategóriába esett. Fechete Ioan (Fekete János), Ghemant Gheorghe (Gyémánt György), Karacsony Sandor, Mezei Alexandru (Mezei Sándor), Molnar Ferencz, Molnar Jozef, Salamon Sandor, Salamon Iozef (Salamon József), Sebestean Ioan (Sebestyén János), Sebestean Vasile (Sebestyén László), Szasz Janos, Szakacs Gyorgy,

Alsótők, román világháborús emlékmű. Miski fotó

Tatar Simion (Tatár Simon) és két Tocaciu Ioan (Takács János). Később felkerestem a távolabbi dombon található szép kis református templomot, de nem találtam magyar emlékművet a környékén. 
Az öt-hat kilométerre, északnyugatra fekvő Doboka (1910: 1115 román, 81 magyar, 24 német, 12 egyéb) réginek látszó világháborús emlékművén ismét a kelleténél több elrománosodott magyar név szerepelt.
A három településsel feljebb található, jelentős gazdasági központként jegyzett Páncélcsehről (1910: 933 román, 382 magyar, 47 német, 19 egyéb) a világ négy égtája felől ágaznak le utak. A régen is fontos szerepet betöltő falu központjában emelkedő kisebb dombra települt, öreg református templomot szinte lehetetlen észrevenni a dombot és az épületet körülvevő, magasra nőtt fák miatt. Én is csak úgy találtam rá, hogy még idehaza, indulás előtt alaposan tájékozódtam róla az interneten.

Lózsárd, román világháborús emlékmű. Miski fotó

 Pedig a központi körforgalom legfeljebb harminc méterre van a templomdombtól. De a románok voltak annyira rafináltak, hogy a világért ki nem vágták, vagy meg nem ritkították volna az egykor jelentős magyar jelenlétre utaló templom körüli, igazán hatásosan takaró fákat, mi több, volt bőr a képükön, és a dombtól pár méterre felépítették a maguk fehérre meszelt falú, a napfényben világítótoronyként vakító ortodox templomát. Ez utóbbi láttán senkinek sem akad meg a tekintete a felhagyott református templomnak a vastag törzsű fák paravánja mögül átszüremlő részletein. Olyan, mintha nem is lenne. És ez sajnos a valóságban is így van, ugyanis az egykor meglehetősen nagy létszámú hívőkből talán hírmondó sem maradt, a bezárt, rogyadozó templomban mindenesetre igen régen halhattak el az utolsó istentisztelet hangjai.

Kendilóna, református templom. Miski fotó

 
Páncélcsehről a délnek induló 109A jelzésű úton, Sólyomkő, Bodonkút és Kajántó érintésével értem el Kolozsvár északi részét. Itt máris nyugatra kanyarodtam, és az E81-es főúton magam mögött hagyva a "kincses várost", kisvártatva a mára Kolozsvár elővárosává minősített, modern lakótelepi épületekkel teli Kisbácson hajtottam keresztül. Kevéssel odébb letértem a főútról, hogy körülnézzek a már Kalotaszeghez tartozó Szucságon (1910: 777 magyar, 413 román). Miután futottam egy nagyobb kört a faluban, visszajutottam a vendéglő előtti térre, ahol most már észrevettem az elsőre fel sem tűnő világháborús emlékművet. Nem nagy durranás, két részből áll: egy széles, négyszögű betontalapzatból, amelyen a két háború elesett katonáinak névsora olvasható, illetve az ebből kiemelkedő, sírkőre hasonlító felső részből.

Kendilóna, ortodox templom és háborús emlékmű. Miski fotó

 
Ezután a főút másik oldalán fekvő Méra (1910: 1284 magyar, 98 román, 1 egyéb) került sorra. A háborús emléktáblát a régi kalotaszegi házakban még mindig bővelkedő magyar falu református templomának kőkerítésébe ágyazva találtam meg. Nem különösebben szép, ám praktikus megoldás.
A soron következő meglátogatandó település, Magyarvista (1910: 1298 magyar, 102 román), többek közt arról ismert, hogy a szocializmus idején a legtöbb állami nagy építkezés díszítőelemeit a magyarvistai kőfaragókkal készíttették. Ők csinálták a bukaresti parlament díszfaragásait is, meg még ezer egyéb, fontos épületen dolgoztak. Jutalmuk, a rendszer kegyeltjeiként, a kiemelkedő fizetés volt, ami meg is látszik a település pöffeszkedő, legtöbbször ízléstelenül túldíszített házain.

Kendilóna, román világháborús emlékmű. Miski fotó

Mindenesetre a falu központi parkjában állt egy magas, négyszögletes világháborús emlékmű, amit kötelességtudóan lefotóztam. 
Az öt kilométerrel odébb található, Magyargorbón át elérhető Türe (1910: 606 magyar, 296 román), emlékmű vonatkozásában, nem tette magasra a lécet. Ilyenkor, amikor efféle olcsó megoldással találkozom, mint itt is, elgondolkodom rajta, vajon a hét főbűn egyikének számító fukarság, vagy a hazáért életüket áldozó hősök iránti mérhetetlen közöny késztet egyeseket ilyen, már-már szemtelenül filléres megoldásra. A református templom mellett álló, embermagasságú kopjafa mindenesetre egy füst alatt letudta a két háború halott katonáira való emlékezést, s még jutott rajta hely a millenniumról való rövid megemlékezésnek is.

Doboka, román világháborús emlékmű. Miski fotó

Ahhoz, hogy utam további állomásait elérjem, először vissza kellett térnem Magyargorbóra, majd az ennek keleti szélén délre tartó, erdős hegyek között kanyargó 1J jelzésű úton kiérni a Kolozsvárt Bánffyhunyaddal összekötő 1-es (E60) főútra, s onnan nyugatra indulni. A két út kereszteződésétől egy kilométerre fekvő Magyarkapuson (1910: 991 magyar, 60 román) a kékre festett egyházi bútorzattal pazarul berendezett, piros varrottasokkal teli református templomban, közvetlenül a szószék oldalánál lett meg az 1936-ból való, úttörő megoldással készült háborús emlékkő. Én legalábbis addig nem láttam olyat, hogy a hősi neveket nem bevésték, hanem körbefaragás útján kiemelték a környezetből, ráadásul a betűk közötti részeket kékre festették, amitől még inkább olvashatóak lettek. A templomban egyébként az eleinte valami oknál fogva

Páncélcseh, református templom. Miski fotó

  feszélyezettnek látszó lelkésznő vezetett körbe, de két perc múlva már elmosolyogta magát, öt perc után pedig kis híján belém karolt, olyan jóba lettünk. Búcsúzáskor nem hittem a szememnek: a negyvenes évei elején tartó nő szeme sarkában könnycsepp csillogott.

Az 1-es út déli oldalán fekvő Magyarkiskapus (1910: 643 magyar, 607 román) református templomát eleinte hiába keresgéltem, nem találtam. Az előzetes információkból tudtam, hogy egy harangtorony nélküli, igen régi épületről van szó, ezért mindenképp meg kellett találnom, hogy lefotózzam. Végül némi utcai érdeklődés, kérdezősködés után eljutottam az itteni lelkész házához, aki készséggel állt rendelkezésemre. Biciklire pattanva előttem karikázott vagy négyszáz méteren át, én lassú menetben követtem a kocsimmal. Utóbb nem csodálkoztam, hogy

Páncélcseh, református templom. Miski fotó

 nem vettem észre a Kapus-patak sűrű füzesétől takart szép épületet. Odabent festett kazettás mennyezet, és ugyanilyen díszítésű karzat várt, valamint egy olyanforma háborús emlékkő, mint amilyet kevéssel korábban Magyarkapuson láttam. Azzal a kivétellel, hogy ezen az emlékkövön kevesebb hős katona nevét olvastam, valamint a környezetükből kiemelkedő betűk nem voltak színes festékkel körbefestve, ami kicsit megnehezítette a nevek és a kísérő feliratok olvasását. Már végeztem a fényképezéssel, de még bő húsz percen keresztül elbeszélgettem a jó dumájú lelkésszel, aki egy kedves, némiképp pocakos, jó kedélyű, nagyjából 65 éves öregúr volt. Hm, én meg 62 múltam... Szóval, öregúr törölve, igazából javakorabeli férfit akartam írni.  

Székely Himnusz: 

Páncélcseh, református templom. Miski fotó

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen. 
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!

Páncélcseh, református templom. Miski fotó

Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,

Szucság, világháborús emlékmű. Miski fotó

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet, 
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!

Szucság, világháborús emlékmű. Miski fotó

Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk, Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.

Méra, világháborús emléktábla. Miski fotó

Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,

Méra, első világháborús emléktábla. Miski fotó

Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,

Magyarvista, világháborús emlékmű. Miski fotó

Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Magyarvista, háborús emléktábla. Miski fotó

Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,

Türe, világháborús emlékmű. Miski fotó

Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Magyarkapus, református templom. Miski fotó

Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!

Magyarkapus, református templom. Miski fotó

Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén

Magyarkapus, református templom. Miski fotó

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,

Magyarkapus, református templom. Miski fotó

Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,

Magyarkapus, első világháborús emléktábla. Miski fotó

Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, 
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Magyarkiskapus, református templom. Miski fotó

Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet, 
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.

Magyarkiskapus, református templom. Miski fotó

Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Magyarkiskapus, háborús emléktábla. Miski fotó

Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"


Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a következő bejegyzéssel folytatódik!