2018. június 18., hétfő

2016-os emlékképek Erdély magyar, szász és román vidékeiről

Az úgy volt, hogy amikor 2015 szeptemberében visszatértem fotózással egybekötött felvidéki autós körutamból, és papírra vetettem az utazási élményeimet, szóval, akkor úgy véltem, most már elég lesz az önéletrajzi írásokból. Minek firkáljak annyit, amikor majd a kutya sem olvassa? Aztán rájöttem, ezek az írások nem annyira másoknak szólnak, sokkal inkább nekem van szükségem rájuk, hogy még egyszer átéljem a velem történteket, illetve később, ha majd öreg fejjel a teljes elbutulás küszöbén toporgok, legyen valami hiteles támpontom az elmúlt évekre való fáradalmas visszaemlékezések közepette. Tehát, megszegve korábbi elhatározásomat, igenis belevágok a 2016 júliusának második felében megejtett, két és fél hetesre sikerült erdélyi csavargásom leírásába. Amelynek elsődleges célja a világháborús emlékművek fotózása volt, de persze igyekeztem minél több olyan tárgyi emléket (ódon házakat, templomokat, várromokat stb.) is megörökíteni, amelyek a magyar és szász nemzet hajdani társadalmi, kulturális és vallási életének részét képezték. Amennyire tőlem tellett, próbáltam a lehető legkevésbé előítéletes lenni a lehengerlő számbeli fölényben lévő románság tárgyi alkotásaival szemben, ám férfiasan bevallom, ezen a téren kudarcot vallottam.           
Utoljára 1991-ben, huszonöt éve jártam Erdélyben, amit a '80-as években ugyan alaposan bejártam (szintén autóval), de akkoriban még eszem ágában sem volt a mára hobbimmá lett első (és második) világháborús emlékművek fényképezése. Nicolae Ceausescu Romániájában nem igazán tették közszemlére az efféle emlékműveket, ámbár emlékszem, a Székelyföldön belebotlottam néhányba.  
Utazásom 2016. július 12-től (kedd) július 29-ig (péntek) tartott, igaz, már 28-án este kiléptem Erdélyből, és Ártándnál visszatértem Magyarországra. Mindazonáltal nem volt kedvem a sötétben Pestig kocsikázni, inkább Bárándon, a települést átszelő főút járdája mellé parkolva aludtam egy zúzósan kényelmetlent a volán mögött hátradöntött ülésben. A bálnányi kamionok egész éjszaka karnyújtásra húztak el mellettem, de már mindegy volt, legalább itthon voltam. 
Írásom időrendi sorrendben idézi fel az eseményeket.

2016. július 12. kedd (első nap/első rész)

Szóval, a nagy kaland kezdetének napja. Ahogy fotós körútjaim alkalmával szoktam, korán, reggel háromnegyed öt körül indultam el Zuglóból. A kocsi csomagtartója dugig volt rakva kis és nagy konzervekkel, katonás rendben álló, lefóliázott kétliteres üdítős flakonokkal, sporttáskába tuszkolt ruhákkal, két összehajtogatott pokróccal, fotós holmikkal, meg néhány nehezen nélkülözhető aprósággal. Olyasféle holmikkal, amelyek elengedhetetlenek egy hosszúnak, és a test-lelki terhelést figyelembe véve húzósnak ígérkező túrához. Semmi felesleges holmi, viszont minden, ami nélkülözhetetlen. 
A régi 5-ös főúton jó tempóban haladva sorra hagytam magam mögött a szép emlékű Kecskemétet, Kiskunfélegyházát, Szegedet és Makót, mígnem az előre kalkulált időben (8 óra 20 perckor), 223 kilométer megtételét követően a nagylaki határállomásnál találtam magam. Tehát bő három és fél órán keresztül tapostam a gázt, eközben mindössze egyszer álltam meg, Makón, hogy a határ elérése előtt csurig töltsem a benzintankot. 
A csendes határon két autó állt előttem. Öt perc alatt átestem az úti okmány és a csomagtartó vizsgálatán, s a román oldalon máris odakanyarodhattam egy benzinkúthoz, ahol 8 Euró ellenértékben kiváltottam az egy hónapig (konkrétan augusztus 10. éjfélig) érvényes romániai útdíjat. A tranzakciót mindenkinek muszáj meglépnie, aki nem szeretné, hogy a mindenféle rendű és rangú úton szép számban kihelyezett rendszámfigyelő kamerák egyike lebuktassa, és perceken belül nyakába kapja a megfigyelőközpont által riasztott rendőröket, illetve az elrettentésképp alkalmazott irtózatos pénzbírságot. Nem éri meg. Különben is, az útdíj összegét méltányosan állapították meg, hiszen 300 Forint/Euró áron számolva mindössze 2400 Forint kiadást jelent.
Egyébként, negyed évszázada, amikor utoljára jártam Erdélyben, még nem létezett ez a fizetős rendszer, igaz, akkoriban benzint is alig lehetett kapni. 
Magyarpécska, római katolikus temető. Miski fotó
Voltak idők, amikor egy román állampolgárságú autós mindössze havi 20 liter benzint vételezhetett magának, azt is jegyre kapta. Ha kifogyott a nafta, tolhatta a Daciáját, ha bírta, mert újabb adag üzemanyagra csak a következő hónap elsejétől volt jogosult. A külföldiek, így az Erdélybe tartó magyarországiak is, korlátlan mennyiségű kupont vásárolhattak odahaza, sőt a kinti benzinkutaknál elsőbbséget élveztek, tehát simán elé vághattak az út szélén sokszor több száz méteres sorban várakozó helyieknek, amiből időnként verbális szintű konfliktusok támadtak.
Magyarpécska, római katolikus templom. Miski fotó
Nos, ennyit a régi szép, diktatórikus szocialista 
időkről. 
A Magyarországhoz képest más időzónához tartozó Romániában egy órával előrébb állnak a mutatók, tehát ottani idő szerint háromnegyed tíz körül nekilódultam az Arad felé vezető úton első célállomásnak tekintett Pécska felé.
Előrelátó módon még idehaza kigyűjtöttem és kinyomtattam azoknak az erdélyi településeknek a nevét, ahol biztosan találok világháborús emlékművet. Tehát nem csak úgy vaktában indultam neki a világnak.
Itt szeretném tisztázni, hogy nem minden Romániához csatolt terület tartozik az úgynevezett történelmi Erdélyhez. 
Az 1910-ben megejtett, utolsó nagy-magyarországi népszámlálás (amelynek részadataira magam is hivatkozom majd az egyes településeknél) 15 vármegyére (Alsó-Fehér,
Magyarpécska, római katolikus templom. Miski fotó
Beszterce-Naszód, Brassó, Csík, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kis-Küküllő, Kolozs, Maros-Torda, Nagy-Küküllő, Szeben, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos, Udvarhely) és 2 vármegye jogú városra (Kolozsvár és Marosvásárhely) osztotta Erdélyt. A trianoni békediktátum ehhez még hozzácsapta Máramarost, a Partiumot és a Bánság keleti felét, miáltal az a különös és mélyen igazságtalan helyzet állt elő, hogy Romániához nagyobb területünk került (kb. 103.000 négyzetkilométer), mint a jelenlegi Magyarország területe (kb. 93.000
Magyarpécska, első világháborús emlékmű. Miski fotó
négyzetkilométer).
Na, de vissza napjaink rögvalóságához!
A nagy terjedelmű Pécska nyugati, magyar többségű felét Magyarpécskának (1910: 7475 magyar, 166 román, 425 egyéb), keleti, inkább románok által lakott részét Ópécskának (1910: 6503 román, 2442 magyar, 626 egyéb) nevezik. Azonban hiába jártam be Magyarpécska római katolikus temetőjét, a remélt emlékművet nem találtam. Egy füvet nyíró temetői munkástól, persze magyar volt, megtudtam, hogy az nem itt, hanem a faluközpontban magasodó római katolikus templom kertjében keresendő.
Magyarpécska, első világháborús emlékmű. Miski fotó
A magas tornyú egyházi építményt gyerekjáték volt megtalálni. A nyitott kertkapun belépve mindjárt előttem volt az első, s tőle tíz méterrel arrébb a második világháborúban elesett hősök hófehér márványból készült obeliszkje.
Mindkettőn kizárólag magyar nevek sorakoztak.
Az itteni fotózást befejezve jó darabig csak a vezetésre kellett koncentrálnom, hiszen a következő megtalálandó objektum a nagyvárosnak számító Arad déli részén, a Maros bal partján fekvő, egykor önálló településként jegyzett, s Temes vármegyéhez tartozó Újaradon (1910:
Magyarpécska, második világháborús emlékmű. Miski fotó
5054 német, 704 magyar, 221 román, 27 egyéb) várt rám. 
Annyi évnyi vezetés után (1974-ben szereztem jogosítványt) bátran állítom, hogy elég jó tájékozódási képességgel rendelkezem, de most a szerencsére is szükségem volt, hogy a számomra merőben idegen környezeten átvágva, a szokatlanul vad, udvariatlan stílusban vezető autósok közt lavírozva, a kocsim épségét szem előtt tartva, átjussak a Maros déli oldalára. A mi Szabadság hidunkra erősen hasonlító Maros-hídról legördülve, megkönnyebbülve láttam meg a távolban annak a szépen
Újarad, római katolikus templom. Miski fotó
felújított római katolikus templomnak a tornyát, amely előtt a következő emlékműnek ott kellett lennie. Ott is volt, a kocsit a közelben parkoltam le.
A legközelebbi zebrán átvágtam a főutca túloldalára, s nyakamban a fényképezőgéppel a templom előtti parkhoz értem. A sötétszürke, patinás obeliszken, ahogy az várható volt, szinte csak német neveket lehetett olvasni. A büszke kőoszlopról az egykor volt Monarchia Újaradon ragadt fiókszelleme köszönt rám, s bár a bensőmben némi feszültséget generáló városi vezetés miatt
Újarad, első világháborús emlékmű. Miski fotó
nem voltam lírai hangulatban, a szívemen asszonyosan lágy érintés suhant át. Országunk java ugyan odalett Trianonban, ám tudj' Isten, talán a veszteseknek járó juss okán, de az elrabolt területek minden négyzetméterén hátramaradt nekünk, kései utódoknak valami megnevezhetetlen, fájdalomból, szeretetből, büszkeségből és haragból gyúrt érzés, ami az efféle emlékművek közelében elemi erővel tör fel az arra hajlamosakból, az olyanokból, amilyen én is vagyok. 
A valaha önálló Kisszentmiklós (1910:
Újarad, első világháborús emlékmű. Miski fotó
1359 német, 1110 román, 377 magyar, 25 egyéb) ma már Arad délkeleti városrésze, mindössze egy nagyvárosi kerület, a térképek nem is jelzik.
Hogy egykor német többségű község volt ez is, az világosan kiderült a római katolikus templom külső falára erősített, jókora márványtáblán sorakozó nevekből. De ez még mindig csak a második világháborúban elesett helybéliek, illetve a kitelepítettek nevét sorolta. Az első világháborús emlékmű után nyomoznom kellett. Szerencsére nem sokat, mert - mit tesz Isten - egy magyarul beszélő 
Újarad, első világháborús emlékmű. Miski fotó
asszonyság lépett ki a templomajtón, s zárta maga után kulcsra. 
Feketébe volt öltözve, temetésre sietett, a kerékpárja a templom falának támasztva várta. Miután röviden elmeséltem, mi járatban vagyok errefelé, javasolta, menjek utána a kocsimmal, merthogy a keresett emlékművet a temetőben, mindjárt a halottasház mögött találom meg. 
Elől kerékpározott, én lassú menetben mögötte csorogtam. Öt perc alatt értünk a kissé eldugott helyen fekvő temető bejáratához. Az asszony intett, hogy valahol a közelben keressek parkolóhelyet, aztán egy földúton 
Újarad, német emlékmű. Miski fotó
elkarikázott az utcáról is látható, távolban összegyűlt gyászruhás tömeg felé. Mire leraktam az autót, és visszagyalogoltam a vaskapus bejárathoz, odabent már javában tartott a szomorú szertartás.
Hét ágra tűzött a Nap, a környékre gatyarohasztó hőség telepedett. Olyasféle csípős forróság, amitől az ember karján végigfut a libabőr.
A nyitott koporsó az árnyas fák alá helyezett, fehér lepellel takart hosszúkás asztalon hevert, mellette maguk előtt összekulcsolt kézzel várakozó gyászhuszárok ácsorogtak. A harmincfőnyire taksált rokonság lehajtott fejjel hallgatta a magyarul kántáló papot. Amennyire szerencsém volt a magyar asszony templomi felbukkanásával, most annyira pechesnek éreztem magam, hiszen mégsem csörtethettem át a gyászolók között, mondván, bocs' csak fotózni jöttem, maguk nyugodtan sirassák tovább az elhunytat, mint ha itt sem lennék. Őszinte részvétem.
Az idő lassan csordogált, egyik lábamról a másikra álltam, ám hiába türelmetlenkedtem, a komisz 
pap csak nem akarta rövidebbre fogni a
Újarad, első világháborús emlékmű. Miski fotó
mondókáját. 
Kisszentmiklós, első világháborús emlékmű. Miski fotó
Hosszas ácsorgásommal szemet szúrhattam a temető melletti családi ház koros tulajdonosának, aki egy szál kempinggatyában kijött a kerti kiskapun, s miközben úgy tett, mintha a kétfelől gyümölcsfákkal szegélyezett, csendes kis utcán valakire várna, a szeme sarkából próbálta felmérni, ki a nyavalya lehetek, és mit keresek a háza közelében? Egy idő után előzékenyen odaköszöntem, amitől rögtön barátságos arcot vágott. Ezek után igyekeztünk valamiféle udvarias kommunikációba bonyolódni, csakhogy ő nem értett magyarul, én meg még annyira sem románul.
Végül kedélyes mutogatás lett a dologból, de mindkettőnket feszélyezett, hogy nem igazán tudtuk kibeszélgetni magunkat. 
Mindenesetre a magam részéről igyekeztem megnyugtatni, hogy mindösszesen a temetési ceremónia végére várok, merthogy utána fényképeznék a temetőben.  Láttam, hogy leesett nála a tantusz, mert egy széles mosoly kíséretében kezet nyújtott, és visszatért a házába. 
Odabent, a dús lombú fák alatt a pap is kifogyott a mondandóból, a koporsót
Kisszentmiklós, első világháborús emlékmű. Miski fotó
lezárták, s a gyászmenet elindult a 
távoli sírgödör felé. Na végre!
A német feliratozású, egyszerű obeliszk az imént ravatalnak használt, immár üres asztalféleség mögött tíz méterrel állt. Sietősen fotózgattam, hogy behozzak valamennyit a várakozással elúszott időből. 
A tűző napon hagyott kocsiban hatvanfokos hőség várt, a szinte izzó kormányt eleinte két ujjal tekertem, mivel annyira sütött, hogy lehetetlen volt marokra fogni.
A már ismerős úton visszatértem Újarad
Zádorlak, római katolikus templom. Miski fotó
főutcájára, amit magyarul Temesvár (sugár)útnak hívnak, hogy aztán kétszáz méterrel odébb letérjek róla, s nyugatra tartva a négy kilométerre fekvő Zádorlakra (1910: 1860 német, 176 román, 82 magyar, 9 egyéb) érjek.
A település korábban szintén bánsági sváb falunak számított, s talán már az utolsó német is visszaköltözött az óhazába, emlékül hátramaradt az 1871-ben épült, a közelmúltban mintaszerűen felújított római katolikus templomuk, meg a templomkertben látható, csupa német nevet soroló háborús emlékművük.    
Zádorlak, a németek emlékműve. Miski fotó






  



 


    





 



Zádorlak, a németek emlékműve. Miski fotó


  







Zádorlak, első világháborús hősi névsor. Miski fotó





   


   




    Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal című blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!          

         


    2018. június 17., vasárnap

    2016. július 12. kedd (első nap/második rész)  folytatás

    A szomszédos településen, Fönlakon (1910: 1974 román, 870 szerb, 95 szlovák, 74 magyar, 57 német, 25 egyéb)
    Fönlak, ortodox templom. Miski fotó
     az ortodox templom előtt találtam rá a román neveket soroló, román nyelvű hősi emlékműre, amelyet az elesett katonák ovális porcelánlapra kasírozott fotói díszítettek. 

    Németszentpéter (1910: 1966 német, 470 magyar, 73 román, 110 egyéb), miként a neve is utal rá, valaha szintén német többségű falu volt. Az elköltözött német lakók után itt maradt a kopottas, láthatóan ritkán használt római katolikus templom, amit annak idején a magyarokkal felváltva használtak. Ezenkívül néhány, a homlokzati részen gótbetűkkel feliratozott ódon ház, amiket ma már románok vagy cigányok laknak. Valamint itt maradtak az ősöknek
    Fönlak, első világháborús román emlékmű. Miski fotó
    a római katolikusok temetőjében nyugvó csontjai, amelyek felett takaros kis kőkápolna vigyázza a rendet. A gótbetűkkel sűrűn teleírt hősi emlékmű a kereszttel koronázott, szent kis épület előtt számlálja a feltámadásig hátralévő időt, amikor is a rávésett nevek tulajdonosai - egyes vélemények szerint - visszakapják az ellenséges golyózáporban elvesztett testüket és lelküket, amiket aztán így, második nekifutásra, mint érdemükkel arányos jutalmat, immár az örökkévalóságig birtokolhatnak. 

    A közeli Munár (1910: 291 román, 222 szerb, 105 magyar, 15 német) falucska román emlékművének 
    Németszentpéter, római katolikus templom. Miski fotó
    megörökítése után visszafordultam Fönlak felé, de mielőtt betérhettem volna az imént meglátogatott településre, jobbra letértem a főútról, s az országúttal párhuzamosan futó vasúti síneken átvágva ráálltam a magyar többségű Majláthfalvára (1910: 2272 magyar, 34 német, 19 román, 10 egyéb) vezető keskeny útra. Körülbelül hat kilométer hosszú, kitűnő állapotú döngölt földút volt, amelyen a növendék kukoricatáblák közt meglehetősen jó tempóban haladhattam, köszönhetően a hosszabb ideje tartó szárazságnak. A visszapillantóban láttam, olyan vastag porcsíkot
    Németszentpéter, római katolikus temető. Miski fotó
    húztam magam után, mint a nagyobb repülőgépek kondenzcsíkja. 

    Majláthfalva szélén már aszfaltozott út várt, amitől a gumiabroncsok egyből lecsendesedtek, s a porfürdőt vett karosszéria zötykölődése megszűnt. 
    Meglepett a faluközpontban emelkedő római katolikus templom arányossága, szépsége, de még inkább megörültem a vele szemközt, az utca másik oldalán álló világháborús emlékműnek. Kizárólag magyar neveket olvashattam rajta. 
    A fotók készítése közben három, kisiskolás korú fiú kerékpározott el a közelben, pedálozás közben gyakran váltottak szót egymással, s nagy megelégedésemre olyan tisztán
    Németszentpéter, római katolikus temető. Miski fotó
    beszéltek magyarul, mint én. 

    Utamat a szomszédos Monostor érintésével folytatva, a mintegy nyolc kilométerre eső Vingánál kiértem az Aradot Temesvárral összekötő 69-es (E671) főútra.   
    A kopottságukkal együtt gyönyörűnek mondható házakkal teli, bámulatosan nagyméretű templommal megáldott Vingán első pillantásra látszott, hogy jobb időkben valami fontosabb regionális központ lehetett. Az is volt, merthogy a magyar időkben Temes vármegye vingai járásának székhelyeként jegyezték.
    Németszentpéter, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    1910-ben, vagyis még a kegyetlen trianoni területrablás előtt 4710 lakosa volt, nemzetiségi vonatkozásban vegyes településnek számított. Az itt élők többségét a növénytermesztéssel foglalkozó 2701 bolgár adta, mellettük 824 magyar, 590 román, 529 német, 47 szlovák és 19, egyéb népcsoporthoz tartozó ember lakott a gazdag és gondozott városkában. 

    Keresztül-kasul beautóztam, de világháborús emlékművet nem találtam. Ha közterületen nem is volt belőle, attól még az imponáló méretű, dekoratív faragásokkal ékesített római katolikus templomban lehetett. Csakhogy a templomot kulcsra zárva találtam, s nem láttam értelmét a kapu nyitására jogosult személy utáni, meglehetősen időrablónak vélt hajszának.
    Ehelyett 
    Munár, ortodox templom és emlékmű. Miski fotó
    a hat kilométerrel délebbre fekvő, az említett országút által szintén átszelt Orczyfalvára (1910: 1967 német, 113 magyar, 79 román, 2 egyéb) indultam. 

    Arra vonatkozóan, hogy Orczyfalván lenne engem érdeklő emlékmű, az útra való itthoni felkészülés során nem találtam adatot. Azonban, autómmal lassú menetben elhaladva a falu terjedelmes közparkja mellett, az egy helyütt megritkult fák között észrevettem az alacsony mesterséges dombra helyezett, harminc méterről is gyönyörűnek látszó alkotást. A park árnyas sétányán közelebb érve elhűlve bámultam a tetején kétalakos szoborral díszített objektumot, amit nem illett volna ennyire elrejteni, inkább a főút mellett, jól látható helyen kellett volna kiállítani. Hadd lássa minden utazó. 
    Közelről nézve aztán kitűnt, hogy a helyi hatóságok miért dugták el az emlékművet.
    Munár, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    Azért, mert bár szemet gyönyörködtető, valóságos műremeknek tekinthető alkotás volt - amihez a dombocska oldalában kőlépcsősor vezetett -, a falu német nemzetiségű katonáinak emlékére emelték, nem a románokéra. A hatóságoknak minden bizonnyal ez fájt, s emiatt büntették egyfajta sunyi rejtegetéssel.

    Utam következő falva a Temesvár északi peremén található, és az önállóság határán egyensúlyozó Újszentes (1910: 1144 magyar, 47 román, 40 német, 12 egyéb) volt. Amelyik települést ennyire megközelít egy rohamléptekkel terjeszkedő nagyváros,
    Majláthfalva, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    azt, miként példák sora tanúsítja, hamarosan el is nyeli, magába olvasztja. De a ma is magyar többségű Újszentes egyelőre saját önkormányzattal rendelkezik.

    Tetszetős, vörös téglákból rakott református temploma egy csinos, virágos közpark közepén emelkedik. A bejárata közelében látható a két világháború összevont emlékműve, amitől nem messze Petőfi Sándor emléktáblája arról tudósít, hogy a költő 1849. május 26-án itt táborozott. Nyilván mit sem sejtve a hamarosan beteljesülő végzetéről, vagyis, hogy két hónap és öt nap múlva a Segesvár melletti Fehéregyháza síkján lezajló ütközetben életét veszti. 
    Majláthfalva, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    Az itteni fényképezés végeztével beautóztam Temesvár központjába, s a legnagyobb rekkenő hőségben épp egy háromsávos körforgalomban araszoltam, amikor megcsörrent a váltókar bokszában tartott mobilom. A feleségem, Anikó telefonált Pestről, s aggódva érdeklődött a hogylétem, illetve a dolgok menete felől. Gyorsan megnyugtattam, hogy minden a legnagyobb rendben, s máris helyére tettem a telefont, hogy tovább küzdjek a Bánság fővárosának kora délutáni csúcsforgalmával.

    Némi, forgalomban elszenvedett hányattatás után rátaláltam a a 6-os jelzésű főútra, amin keletre tartva kiverekedtem magam a temesvári dzsumbujból, s a semmi különösebbet nem mutató Győröd letudását követően Temesremetén át Mosnicára (1910: 1018 román, 828 magyar, 40 német, 10
    Majláthfalva, római katolikus templom. Miski fotó
    egyéb) értem. 

    Mosnica valójában két részből áll: az eredeti faluból, amit ma megkülönböztetésképpen Ómosnicának neveznek, s zömmel románok lakják, a magyar többségű Újmosnica ehhez képest egy kilométerrel délebbre fekszik. Ómosnicán az ortodox (görög keleti) templom kertjében áll az elesett román katonák fehér márvány obeliszkje, míg Újmosnicán a templom előtti ligetes park lombos fái alatt leltem rá a magyar hősök fekete márvány emlékoszlopára.
    Ezt követően kicsit eltévedtem, mert Magyarmedvesen és Gyüregen át valamiképp ismét Temesváron, annak valami forgalmas külvárosi részén találtam magam. Ma sem tudom, hogyan jutottam oda, de az efféle vargabetűk minden utazás alkalmával benne vannak a pakliban. 
    Némi hazardírozást követően rátaláltam a
    Orczyfalva, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    nagyméretű római katolikus templomot felmutató, egykoron német falunak számító Temesságra (1910: 1335 német, 753 román, 322 magyar, 11 egyéb) vezető útra, majd, miután ott nem akadt nekem való, a nyolc kilométerrel délebbre eső Széphelyre igyekeztem.

    Széphely valóban szép hely, ám emlékmű itt sem fogadott, s már kezdtem volna nyugtalankodni az aznapi alacsony találati arány miatt, amikor a pár kilométerre fekvő Csákon (1910: 2233 német, 942 román, 657 magyar, 477 szerb, 95 egyéb) olyan pompás alkotást találtam, aminek láttán egyből helyrebillent lelkivilágom kisiklani készülő vonata.
    Orczyfalva, első világháborús emlékmű. Miski fotó
     

    A magyar érában járási székhelyként számontartott település mindig is vegyes nemzetiségűnek számított, s ez a tény köszönt vissza a négy sarokoszlopos, hasábforma első világháborús emlékműről is. A hosszúkás márványtáblákon német, román, magyar, szerb és bolgár nevek sorakoztak, az egykori Monarchia hadra fogható fiai a származásra fittyet hányva estek el valamely távoli fronton a hazáért. 
    Néhány magyar, vagy annak látszó nevet idemásolok: Bárány Ferenc, Fodor Mihály, Jivan Dimitrie (talán Zsivány Demeter), Kotroczó Mátyás, 
    Orczyfalva, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    Kardos János, Koszó István, Nagy István, Ördög Antal. 

    A négy kilométerre fekvő, déli szomszéd Gilád (1910: 2655 román, 794 magyar, 338 német, 115 egyéb), ami anno szintén többnemzetiségű volt, ma már csak román emlékművel rendelkezik. Legalábbis én csak azt találtam az ortodox templom közelében.
    Csákon át visszajutottam Széphelyre, a Temesvárt Dettával összekötő, s Dettán túl a szerb határ felé igyekvő 59-es (E70) főútra.
    Vejte és a nála nagyobb Detta kisvárosi miliője megfogott, összhatásában igenis tetszett, de mivel sem ezek, sem az utóbbihoz közel fekvő Denta nem tartogatott emlékművet, kezdtem komolyan megsértődni az eddigi, viszonylag kevés objektum miatt. 
    Ám ahol nagy a szükség, ott közel a segítség, mert a szerb határtól öt kilométerre eső Alsósztamorán (1910: 1289 német, 117 magyar, 32 román, 9 egyéb)
    Orczyfalva, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    , a jókora római katolikus templom előtti füves térségen (ahol egy idősebb helybéli férfi épp a kecskéjét legeltette) ismét elém került a világháborús emlékműveknek egy jól sikerült példánya.

    Az innen pár percnyire lévő, a szerb határtól mindössze két kilométerre található Temesmórán (1910: 1611 német, 53 magyar, 13 román, 25 egyéb) már kimondottan jókedvem támadt, hiszen az útszéli, lehangolóan elhagyatott római katolikus templom derékig érő gazzal felvert kertjében kétalakos emlékművet fedeztem fel. Az elesett bajtársát a karjaiban tartó kőbaka alatti talapzatra erősített márványtáblák kizárólag német neveket tartalmaztak. 
    Temesmóráról vagy a két kilométerre lévő szerb határ irányába megy tovább az ember, vagy, miként én is tettem, az 57-es úton 
    Újszentes, református templom. Miski fotó
    Ermény és Nagyzsám felé fordul. Nagyzsámnál megint útelágazáshoz értem, pontosabban fogalmazva a resicabányai főút továbbra is keletre tartott, én azonban az északra, négy kilométerre eső Klopódiára akartam jutni. Az egykori jelentőségéből az idők folyamán sokat veszített, valaha szebb napokat látott falu a Bánságban megszokott, vegyes nemzetiségű lakossággal bírt. 1910-ben a 2031 lakosból 723 román, 447 magyar, 420 német, 403 cseh és 38 egyéb anyanyelvű volt. A románok már akkoriban is többséget képeztek, ám a többi három náció között egyfajta erőegyensúly állt fenn.
    Újszentes, református templom és emlékmű. Miski fotó
     

    Klopódia minden bizonnyal egyik leglátványosabb épülete a reformátusok több száz hívő egyidejű befogadására tervezett, ám jelen állapotában életveszélyesen repedezett falú, a vallási élet forgalmából nyilván kivont temploma. Az alkonyi Nap vöröses mázzal vonta be a büszke tornyot, s a támpilléres templomtestet, ami gondozás hiányában aligha bírja már sokáig az Idő mindent felemésztő nyomását. 
    Nem tudom, mára hány magyar maradt Klopódián, tartok tőle, hogy kevesebb, mint amennyit remélek, s az eltűnt hívők nyomában eltűnni készül
    Újszentes, a két világháború emlékműve. Miski fotó
    Isten háza is, noha az építéskor aligha gondolt bárki erre a szomorú végkifejletre. 

    Innen a második falu Mezősomlyó (1910: 868 román, 106 magyar, 93 német, 35 szlovák, 13 egyéb). Kasírozott kőlapkákkal dekorált első világháborús emlékműve az ortodox templom háta mögött elhúzó főutca mentén állt. A kocsma közelében, amelynek nyitott teraszáról vigyázó tekintetek kísérték minden mozdulatomat. Látták a leparkolt kocsim magyar rendszámát, s ettől azonnal éberré váltak. Na, gondoltam magamban, lesz mit mesélni odahaza az asszonynak, hiszen mégiscsak külföldi járt a faluban! Ha magyar, akkor is!
    Temesság, római katolikus templom. Miski fotó

    Tovább haladva északra, hat kilométerrel odébb Gátalja, s azon túl két kilométerrel Szigetfalu (1910: 710 román, 644 magyar, 93 német, 16 szerb) következett. A falu negyven százalékát kitevő magyarság fele-fele arányban a római katolikus, illetve a református hiten volt. A buzogánnyal koronázott, ékszerdoboznyi templom ma is áll, a fala mellett egy lehetetlenül szerény, szürke obeliszk árválkodik, amelynek előoldalán alig kivehető neveket silabizálhat a türelmes utazó. 
    A rohamléptekkel közeledő alkonyat miatt aznapra befejezettnek 
    Ómosnica, emlékmű az ortodox templomnál. Miski fotó
    nyilvánítottam a fényképezést. 

    De hátra volt még a feketeleves: nem úszhattam meg a nomád szálláskeresés általában időigényes procedúráját. Természetesen a kocsimban akartam aludni, mint minden esetben, amikor messze kerültem az otthonomtól. Mivel szinte napkeltekor szoktam elkezdeni az alkonyatig tartó fotózást, sosem tudhatom előre, estére hol fogy ki alólam az út. Ezért aztán sosem foglalok előre szállást, hiszen hiába követem az előre eltervezett útvonalat, nem tudhatom előre, hogy aznap mekkora távot futok be a
    Újmosnica, magyar emlékmű. Miski fotó
    rendelkezésre álló idő alatt, s hol ér az este. 

    A térképem harmadrangú, de autóval járható utat jelzett Sebed irányába. Nevezett falu mögött másnapi első úti célom, a magyar többségű Végvár készült az éjszakára.
    Csakhogy a kezdetben gond nélkül használható utat rövidesen mély, vízzel telt árkok szabdalták át, s ezek olyan mélyek voltak, hogy a nem terepjárónak készült autómmal lehetetlen volt átvergődni rajtuk. Még csak az hiányzott volna, hogy távol a lakott helyektől tengelyig ragadjak a sárba!
    Csaknem vaksötét lett, mire alternatív 
    Csák, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    földutakon bolyongva ráleltem arra a kukoricatáblák közt rejtőző füves völgyteknőre, ahol, gondoltam én, már csak a böglyökkel és a szúnyogokkal kell lejátszanom a szokásos meccset, egyéb problémával nem kell szembesülnöm. Az asszonypajtással még megejtettünk egy rövid telefonos csevejt, aztán a hátradöntött vezetőülésben kényelembe helyeztem magam. Azért a kocsi szűk belseje nem egy Ritz szálló, de szavam nem lehet, előre tudtam, mi vár rám. 

    Alig aludtam el, a félreeső helyet harsány zúgás és irtózatos fényár töltötte be: az addig csendes estében egy irdatlan méretű kombájn döcögött el előttem.
    Csák, első világháborús emlékmű. Miski fotó
     

    Ahol egy van, ott lehet több is, gondoltam, s elébe menve a későbbi bonyodalmaknak, sürgősen másik pihenőhely után néztem. Már egészen közel jártam az esti fényektől csillogó Végvárhoz (a családi házak ablakain kiszűrődő fények láttán erős honvágy lett úrrá rajtam), amikor alkalmas helyre találtam. 
    A kocsiban töltött első éjszakáról jót vagy semmit. Akkor inkább semmit.
    Utazásom első napján 602 kilométert tettem meg. 



    Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal című blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!







    2018. június 16., szombat

    2016. július 12. kedd (első nap/harmadik rész)  folytatás

    Magyarországon sokan abban a
    Csák, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    tévhitben vannak, hogy a trianoni 
    diktátummal elcsatolt Erdélyben többségben voltak a magyarok. Erdély elvesztése mindenképp fájdalmas aktus volt, s a sebek még ma sem gyógyultak be, sem az anyaországgá minősült mai Magyarországon, sem az elvesztett területeken élő magyarok többségének lelkében. De, ha nehezen is megy, a kedves olvasó rövid időre próbáljon elvonatkoztatni a gyakran a tények kétségbevonásáig fajuló érzelmektől, csak annyi időre, amíg figyelmesen átolvassa az általam készített statisztikát.

    Az adatok megbízhatóak,
    Gilád, ortodox templom és román emlékmű. Miski fotó
    hiszen a blogom elején említett 1910. évi népszámlálás adataira támaszkodik. Ezeket pedig a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal gyűjtötte össze, illetve dolgozta fel, majd adta ki 1912-ben. Két évvel a számunkra végzetes első világháború kirobbanása előtt... A százalékos megoszlásokat már én számoltam ki, de kétszer is ellenőriztem őket, nehogy becsússzon valami csúnya baki. Nem könnyű olvasmány, de a tisztánlátás érdekében érdemes időt szánni rá.

    Jöjjenek tehát a nyers tények, minden kommentálás nélkül.
    Alsósztamora, római katolikus templom. Miski fotó
     

    Erdély 1910-es népszámlálási adatai:

    Alsó-Fehér vármegye (1)

    8 járás: alvinci (24 település), balázsfalvai (22 település), kisenyedi (18 település), magyarigeni (20 település), marosújvári (33 település), nagyenyedi (31 település), tövisi (19 település), verespataki (8 település)
    4 rendezett tanácsú város (rtv): Abrudbánya, Gyulafehérvár, Nagyenyed, Vízakna
    összes település: 175 + 4 rtv
    Alsósztamora, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    terület: 633.625 kataszteri hold

    összes lakos: 221.618 (219.177 polgár és 2441 katona)
    anyanyelv: 
    39.107 magyar (17,64%), 7269 német (3,27%), 184 tót (szlovák) (0,08%), 171.483 román (77,37%), 8 rutén, 8 horvát, 18 szerb, 3541 egyéb (1,59%)  (kiszámolva 99,95%-ig)
    vallás:
    Temesmóra, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    11.194 rka (5,05%), 85.276 gka (38,47%), 23.009 ref (10,38%), 7283 evang (ágostai) (3,28%), 89.724 gk (ortodox) (40,48%), 1269 unit (0,57%), 3845 izr (1,73%), 18 egyéb  (kiszámolva 99,96%-ig)
















    Beszterce-Naszód vármegye (2)

    4 járás: besenyői (33 település), jádi (28 település), naszódi (23 település), óradnai (13 település)
    1 rendezett tanácsú város: Beszterce
    összes település: 97 + 1 rtv
    terület: 752.892 kataszteri hold
    összes lakos: 127.843 (126.442 polgár és 1401 katona)
    anyanyelv:
    10.737 magyar (8,39%), 25.609 német (20,03%), 37 tót (szlovák), 87.564 román (68,49%), 213 rutén (0,16%), 11 horvát, 6 szerb, 3666 egyéb (2,86%)  (kiszámolva 99,93 %-ig)
    vallás:
    Temesmóra, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    5083 rka (3,97%), 72.494 gka (56,7%), 3781 ref (2,95%), 22.415 evang (ágostai) (17,53%), 16.615 gk (ortodox) (12,99%), 200 unit (0,15%), 7254 izr (5,67%), 1 egyéb  (kiszámolva 99,96%-ig) 


    Brassó vármegye (3)

    3 járás: alvidéki (9 település), felvidéki (7 település), hétfalusi (7 település)
    1 rendezett tanácsú város: Brassó
    összes település: 23 + 1 rtv
    terület: 259.196 kataszteri hold
    összes lakos: 101.199 (98.457 polgár és 2742 katona)
    anyanyelv:
    35.372 magyar (34,95%), 29.542 német (29,19%), 184 tót (szlovák) (0,18%), 35.091 román (34,67%), 18 rutén, 19 horvát, 22 szerb, 951 egyéb (0,93%)  (kiszámolva 99,92%-ig)
    vallás:
    Klopódia, református templom. Miski fotó
       

    11.886 rka (11,74%), 979 gka (0,96%), 6854 ref (6,77%), 42.901 evang (ágostai) (42,39%), 35.585 gk (ortodox) (35,16%), 1441 unit (1,42%), 1503 izr (1,48%), 50 egyéb  (kiszámolva 99,92%-ig)   

    Csík vármegye (4)

    5 járás: felcsíki (20 település), gyergyószentmiklósi (11 település), gyergyótölgyesi (5 település), kászonalcsíki (1 település), szépvizi (9 település)
    2 rendezett tanácsú város: Csíkszereda, Gyergyószentmiklós
    összes település: 61 + 2 rtv
    terület: 880.003 kataszteri hold
    összes lakos: 145.720 (145.342 polgár és 378 katona)
    Klopódia, református templom. Miski fotó
      

    anyanyelv:
    125.888 magyar (86,39%), 1080 német (0,74%), 85 tót (szlovák), 18.032 román (12,37%), 188 rutén (0,12%), 13 horvát, 3 szerb, 431 egyéb (0,29%)  (kiszámolva 99,91%-ig)
    vallás:
    117.351 rka (80,53%), 23.724 gka (16,28%), 1689 ref (1,15%), 263 evang (ágostai) (0,18%), 188 gk (ortodox) (0,12%), 140 unit (0,09%), 2357 izr (1,61%), 8 egyéb  (kiszámolva 99,96%-ig)

    Fogaras vármegye (5)

    4 járás: alsóárpási (23 település), fogarasi (28), sárkányi (20), törcsvári (15 település)
    1 rendezett tanácsú város: Fogaras
    összes település: 86 + 1 rtv
    terület: 424.673 kataszteri hold
    összes lakos: 95.174 (94.760 polgár és 414 katona)
    anyanyelv:
    Mezősomlyó, első világháborús emlékmű. Miski fotó

    6466 magyar (6,79%), 3236 német (3,4%), 55 tót (szlovák), 84.436 román (88,71%), 20 rutén, 5 horvát, 3 szerb, 953 egyéb (1,08%)  (kiszámolva 99,98%-ig)
    vallás:
    3024 rka (3,17%), 23.651 gka, (24,85%), 2441 ref (2,56%), 2768 evang (ágostai) (2,9%), 61.881 gk (ortodox) (65,01%), 482 unit (0,5%), 905 izr (0,95%), 22 egyéb (kiszámolva 99,94%-ig)

    Háromszék vármegye (6)

    4 járás: kézdi (30 település), 
    Mezősomlyó, első világháborús emlékmű. Miski fotó
    miklósvári (14 település), orbai (17 település), sepsi (4 település)

    2 rendezett tanácsú város: Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy
    összes település: 102 + 2 rtv
    terület: 675.779 kataszteri hold
    összes lakos: 148.080 (147.568 polgár és 494 katona)
    anyanyelv:
    123.518 magyar (83,41%), 617 német (0,41%), 202 tót (szlovák) (0,13%), 22.963 román (15,5%), 144 rutén, 15 horvát, 14 szerb, 607 egyéb (0,52%)  (kiszámolva 99,97 %-ig)
    vallás: 
    49.654 rka (33,53%), 3052 gka (2,06%),
    Szigetfalu, református templom. Miski fotó

    60.030 ref (40,53%), 765 evang (ágostai) (0,51%), 28.077 gk (ortodox) (18,96%), 5228 unit (3,53%), 1222 izr (0,82%), 52 egyéb  (kiszámolva 99,94%-ig)

    Hunyad vármegye (7)

    10 járás: algyógyi (35 település), brádi (29 település), dévai (56 település), hátszegi (67 település), körösbányai (35 település), marosillyei (76 település), petrozsényi (14 település), puji (28 település), szászvárosi (34 település), vajdahunyadi (50 település)
    4 rendezett tanácsú város: Déva, Hátszeg, Szászváros, Vajdahunyad
    összes település: 424 + 4 rtv
    terület: 1.357.024 kataszteri hold
    összes lakos: 340.135 (338.931 polgár és 1204 katona)
    anyanyelv:
    52.720 magyar (15,49%), 8101 német (2,38%), 1024 tót (szlovák) (0,3%), 271.675 román (79,87%), 606 rutén (0,17%), 195 horvát, 140 szerb, 5674 egyéb (1,76%)  (kiszámolva 99,97%-ig)
    vallás:
    34.668 rka (10,19%), 60.024 gka (17,64%), 16.675 ref (4,9%), 4110 evang (ágostai) (1,2%), 217.425 gk (ortodox) (63,92%), 1525 unit (0,44%), 5679 izr (1,66%), 29 egyéb  (kiszámolva 99,95%-ig)

    Kis-Küküllő vármegye (8)

    4 járás: dicsőszentmártoni (29 település), erzsébetvárosi (36 település), hosszúaszói (27 település), radnóti (24 település)
    2 rendezett tanácsú város: Dicsőszentmárton, Erzsébetváros
    összes település: 116 + 2 rtv
    terület: 299.630 kataszteri hold
    összes lakos: 116.091 (115.665 polgár és 426 katona)
    anyanyelv:
    34,902 magyar (30,06%), 20.272 német (17,4%), 31 tót (szlovák), 55.585 román (47,88%), 1 rutén, 4 horvát, 2 szerb, 5294 egyéb (4,59%)  (kiszámolva 99,93%-ig)
    vallás:
    6488 rka (5,58%), 41.323 gka (35,59%), 21.995 ref (18,94%), 20.159 evang (ágostai) (17,36%), 19.438 gk (ortodox) (16,74%), 4916 unit (4,23%), 1766 izr (1,52%), 6 egyéb  (kiszámolva 99,96%-ig)

    Kolozs vármegye (9)

    9 járás: bánffyhunyadi (46 település), gyalui (20 település), hidalmási (34 település), kolozsvári (34 település), mezőörményesi (14 település), mocsi (24 település), nádasmenti (22 település), nagysármási (16 település), tekei (23 település)
    1 rendezett tanácsú város: Kolozs
    összes település: 233 + 1 rtv
    terület: 841.755 kataszteri hold
    összes lakos: 225.879 (225.561 polgár és 318 katona)
    anyanyelv:
    60.735 magyar (26,88%), 6710 német (2,97%), 62 tót (szlovák), 153.717 román (68,05%), 7 rutén, 21 horvát, 3 szerb, 4624 egyéb (2,08%)  (kiszámolva 99,98%-ig)
    vallás:
    9406 rka (4,16%), 117.571 gka (52,05%), 45.184 ref (20%), 6151 evang (ágostai) (2,85%), 40.356 gk (ortodox) (17,86%), 1410 unit (0,62%), 5535 izr (2,45%), 266 egyéb (0,1%)  (kiszámolva 100%-ig)

    Kolozsvár teljes (vármegye) jogú város

    terület: 28.222 kataszteri hold
    összes lakos: 60.808 (58.481 polgár és 2327 katona)
    anyanyelv:
    50.704 magyar (83,38%), 1676 német (2,78%), 107 tót (szlovák) (0,17%), 7562 román (12,58%), 6 rutén, 34 horvát, 41 szerb, 678 egyéb (1,26%)  (kiszámolva 100%-ig)
    vallás:
    19.021 rka (31,28%), 8646 gka (14,21%), 20.726 ref (34,08%), 2016 evang (ágostai) (3,31%), 1358 gk (ortodox) (2,23%), 1921 unit (3,15%), 7046 izr (11,58%), 73 egyéb (0,12%)  (kiszámolva 99,96%-ig)

    Maros-Torda vármegye (10)

    5 járás: marosi alsó (48 település), marosi felső (42 település), nyárádszeredai (48 település), régeni alsó (41 település), régeni felső (25 település)
    1 rendezett tanácsú város: Szászrégen
    összes település: 204 + 1 rtv
    terület: 724.414 kataszteri hold
    összes lakos: 194.072 (193.865 polgár és 207 katona)
    anyanyelv:
    111.376 magyar (57,38%), 7706 német (3,97%), 47 tót (szlovák), 70.192 román (36,16%), 172 rutén, 18 horvát, 8 szerb, 4553 egyéb (2,47%)  (kiszámolva 99,98%-ig)
    vallás:
    23.608 rka (12,16%), 47.689 gka (24,57%), 74.410 ref (38,34%), 5838 evang (ágostai) (3%), 30.506 gk (ortodox) (15,71%), 7227 unit (3,72%), 4795 izr (2,47%)  (kiszámolva 99,97%-ig) 

    Marosvásárhely teljes (vármegye) jogú város

    terület: 5951 kataszteri hold
    összes lakos: 25.517 (23.728 polgár és 1789 katona)
    anyanyelv:
    22.790 magyar (89,31%), 60 német (2,37%), 32 tót (szlovák), 1717 román (6,72%), 2 rutén, 15 horvát, 17 szerb, 338 egyéb (1,58%)  (kiszámolva 99,98%-ig)
    vallás:
    7220 rka (28,29%), 2222 gka, (8,7%), 11.282 ref (44,21%), 604 evang (ágostai) (2,36%), 761 gk (ortodox) (2,98%), 667 unit (2,61%), 2755 izr (10,79%), 6 egyéb  (kiszámolva 99,94%-ig)

    Nagy-Küküllő vármegye (11)

    5 járás: kőhalmi (27 település), medgyesi (27 település), nagysinki (20 település), segesvári (25 település), szentágotai (24 település)
    2 rendezett tanácsú város: Medgyes, Segesvár
    összes település: 123 + 2 rtv
    terület: 579.965 kataszteri hold
    összes lakos: 148.826 (148.512 polgár és 314 katona)
    anyanyelv:
    18.474 magyar (12,41%), 62.224 német (41,8%), 63 tót (szlovák), 60.381 román (40,57%), 6 rutén, 57 horvát, 4 szerb, 7617 egyéb (5,2%)  (kiszámolva 99,98%-ig)
    vallás:
    5042 rka (3,38%), 17.062 gka (11,46%), 8320 ref (5,59%), 62.370 evang (ágostai) (41,9%), 51.705 gk (ortodox) (34,74%), 3222 unit (2,16 %), 1089 izr (0,73%), 16 egyéb  (kiszámolva 99,96%-ig)

    Szeben vármegye (12)

    6 járás: nagydisznódi (15 település), nagyszebeni (16 település), szászsebesi (16 település), szelistyei (11 település), szerdahelyi (13 település), újegyházi (15 település)
    2 rendezett tanácsú város: Nagyszeben, Szászsebes
    összes település: 86 + 2 rtv
    terület: 628.810 kataszteri hold
    összes lakos: 176.921 (172.443 polgár és 4478 katona)
    anyanyelv:
    10.159 magyar (5,74%), 49.757 német (28,12%), 154 tót (szlovák), 113.672 román (64,25%), 205 rutén (0,11%), 84 horvát, 95 szerb, 2795 egyéb (1,76%)  (kiszámolva 99,98%-ig)
    vallás:
    9503 rka (5,37%), 16.064 gka (9,07%), 3528 ref (1,99%), 45.912 evang (ágostai) (25,95%), 99.952 gk (ortodox) (56,49%), 379 unit (0,21%), 1565 izr (0,88%), 18 egyéb  (kiszámolva 99,96%-ig)

    Szolnok-Doboka vármegye (13)

    8 járás: bethleni (46 település), csákigorbói (45 település), dési (51 település), kápolnokmonostori (19 település), kékesi (39 település), magyarláposi (35 település), nagyilondai (44 település), szamosújvári (38 település)
    2 rendezett tanácsú város: Dés, Szamosújvár
    összes település: 317 + 2 rtv
    terület: 831.611 kataszteri hold
    összes lakos: 251.936 (251.315 polgár és 621 katona)
    anyanyelv:
    52.181 magyar (20,71%), 6902 német (2,73%), 42 tót (szlovák), 189.443 román (75,19%), 154 rutén, 9 horvát, 7 szerb, 3198 egyéb (1,35%)  (kiszámolva 99,98%-ig)
    vallás:
    10.522 rka (4,17%), 155.364 gka (61,66%), 32.230 ref (12,79%), 2182 evang (ágostai) (0,86%), 38.608 gk (ortodox) (15,32%), 223 unit, 12.797 izr (5,07%), 10 egyéb (0,09%)  (kiszámolva 99,96%-ig)

    Torda-Aranyos vármegye (14)

    6 járás: alsójárai (23 település), felvinci (19 település), marosludasi (29 település), topánfalvai (10 település), tordai (35 település), torockói (23 település)
    1 rendezett tanácsú város: Torda
    összes település: 139 + 1 rtv 
    terület: 610.562 kataszteri hold
    összes lakos: 174.375 (174.182 polgár és 193 katona)
    anyanyelv:
    44.630 magyar (25,59%), 576 német (0,32%), 62 tót (szlovák), 125.668 román (72,06%), 8 rutén, 10 horvát, 3 szerb, 3418 egyéb (2%)  (kiszámolva 99,97%-ig)
    vallás:
    6539 rka (3,74%), 72.672 gka (41,67%), 25.526 ref (14,63%), 300 evang (ágostai) (0,17%), 56.748 gk (ortodox) (32,54%), 9932 unit (5,69%), 2648 izr (1,51%), 10 egyéb  (kiszámolva 99,95%-ig)

    Udvarhely vármegye (15)

    4 járás: homoródi (32 település), parajdi (8 település), székelykeresztúri (46 település), udvarhelyi (49 település)
    1 rendezett tanácsú város: Székelyudvarhely
    összes település: 135 + 1 rtv
    terület: 510.610 kataszteri hold
    összes lakos: 124.173 (123.712 polgár és 461 katona)
    anyanyelv:
    118.458 magyar (95,39%), 2202 német (1,77%), 33 tót (szlovák), 2840 román (2,28%), 1 rutén, 5 horvát, 35 szerb, 599 egyéb (0,54%)  (kiszámolva 99,98%-ig)
    vallás:
    45.116 rka (36,33%), 1508 gka (1,21%), 41.632 ref (33,52%), 2991 evang (ágostai) (2,4%), 4020 gk (ortodox) (3,23%), 27.567 unit (22,2%), 1313 izr (1,05%), 2 egyéb  (kiszámolva 99,94%-ig)

    Összefoglaló, Erdély 1910-ben:

    15 vármegye, 2 teljes (vármegye) jogú város
    összes település: 2350
    teljes terület: 10.044.722 kataszteri hold
    összes lakos: 2.678.367 (2.658.159 polgár és 20.208 katona)
    anyanyelv:
    918.217 magyar (34,28%), 234.085 német (8,73%), 2404 tót (szlovák) (0,09%), 1.472.021 román (54,95%), 1759 rutén (0,06%), 523 horvát, 421 szerb, 48.937 egyéb (főleg cigányok) (1,8%)  (kiszámolva 99,91%-ig)
    vallás:
    375.325 rka (14%), 749.321 gka (27,97%), 399.312 ref (14,9%), 229.028 evang (ágostai) (8,55%), 792.947 gk (ortodox) (29,6%), 67.749 unit (2,5%), 64.074 izr (2,4%), 611 egyéb  (kiszámolva 99,92%-ig)

    anyanyelv számbeli sorrendben:
    1.472.021 román (54,95%)
    918.217 magyar (34,28%)
    234.085 német (8,73%)
    2404 tót (szlovák) (0,09%)
    1759 rutén (0,06%) 
    523 horvát
    421 szerb
    48.937 egyéb (főleg cigányok) (1,8%) 

    összesen: 2.678.367 fő

    vallás számbeli sorrendben:
    792.947 gk (ortodox) (29,6%)
    749.321 gka (27,97%)
    399.312 ref (14,9%)
    375.325 rka (14%)
    229.028 evang (ágostai) (8,55%)
    67.749 unit (2,5%)
    64.074 izr (2,4%)
    611 egyéb

    összesen: 2.678.367 fő 

    rövidítések: rka - római katolikus, gka - görög katolikus, ref - református, evang - evangélikus, gk - görögkeleti, unit - unitárius, izr - izraelita
    rtv - rendezett tanácsú város