Csíkdelne, katolikus templom és emlékmű. Miski fotó |
Tordafalva, Szent János templom. Miski fotó |
Tordafalva, Szent János templom. Miski fotó |
Az innen északra fekvő, közeli Csíkborzsova (1910: 639 magyar) és a mögötte található Csíkszentmiklós (1910: 1100 magyar) egyaránt rendelkezett világháborús emlékművel. Az előbbinek mindjárt a templom előtt, utóbbinak a templomdomb aljában, a Gyimesek felé tartó 12A jelű főút közelében találtak helyet.
Tordafalva, régi temető, háttérben a Hargitával. Miski fotó |
Csíkszentgyörgy szinte összeér a tőle északra fekvő Szépvízzel (1910: 2974 magyar, 92 román, 8 német, 4 egyéb), az idők folyamán úgyszólván nyomtalanul felszívódott, leginkább a magyarságba beolvadt erdélyi örmények egykori fellegvárával. (Az örmények további fontos települése volt Szamosújvár - itt egy székesegyházuk és egy templomuk is áll -, Gyergyószentmiklós, Erzsébetváros.) A szépvízi örmény katolikus templom ma is létezik, gyönyörű épület, nem sokkal ott jártam előtt renoválhatták. A 96%-ban ma is magyar lakosságú Szépvíz (megjegyzem, az autentikus forrásnak tekinthető, 1912-ben kiadott népszámlálási adattár a városka, illetve a róla elnevezett járás nevét következetesen rövid i-vel jeleníti meg, tehát: Szépviz, illetve szépvizi járás) római katolikus templomát Szent László tiszteletére szentelték. Természetesen körülötte alakult ki a főtér,
Tordafalva, a Szent János templom bejárata. Miski fotó |
A településről a fotózások végeztével az alig másfél kilométerre, északra eső Csíkszentmihályra (1910: 2206 magyar, 334 román, 3 német) jutottam át. A falu kultúrházának kertjében fekete márványlapokból álló, modern emlékműre bukkantam. Ennél a felettébb sematikus (vesd össze: hót unalmas) alkotásnál, ha nem is lüktetően izgalmas, de hajszálnyit érdekesebb volt az északra eső völgyben hosszan elnyúló Ajnád (Csíkszentmihály része) templomkertjében talált másik emlékmű, mivel ez utóbbira nem sajnáltak felvinni némi díszítő ornamentikát.
Utam következő falva Madéfalva volt, ahová Vacsárcsin, Göröcsfalván és a 12-es főút
Tordafalva, Szent János templom. Miski fotó |
Eme kitérő után vissza a járt útra. Csíkrákostól délre, talán kétszáz méterre kezdődik az 1764. január 7-én megesett, Siculicidium néven elhíresült vérengzés székely vértanúi tiszteletére készült emlékműről nevezetessé vált Madéfalva (1910: 1855 magyar, 38 cigány, 12 német, 3 román). Az emlékmű turullal koronázott központi obeliszkjének
Csíkborzsova, római katolikus templom és emlékmű. Miski fotó |
Madéfalvát északi irányba tartva hagytam magam mögött, megint áthaladtam Csíkrákoson, aztán az ettől három kilométerrel odébb található Csíkmadarasra (1910: 2254 magyar, 1 román) érkeztem. Az egykor a kézműves fazekas munkáiról, cserepeiről híres falu világháborús emlékműve a főutca felől alig látható,
Csíkszentmiklós, római katolikus templom. Miski fotó |
Csíkszentmiklós, világháborús emlékmű. Miski fotó |
A faluból észak felé tartva, a vezetésen kívül sokáig nem akadt más dolgom, mint a Hargita és a Görgényi-havasok, valamint a Gyergyói-havasok kétfelől elsuhanó, hűs és friss levegőt sóhajtó vonulatainak, hegyormainak csodálása.
Szépvíz, Szent László templom. Miski fotó |
A két kilométer távolságra fekvő Gyergyószentmiklóson meg sem álltam, annál inkább az utána következő Szárhegyen (1910: 4420 magyar, 155 román, 139 német, 25 rutén, 1 szlovák, 13 egyéb). Az elsősorban a nagy területen fekvő Lázár-kastélyról híres település világháborús emlékműve a a 12-es főút, s egyben főutca melletti parkban látható. Eléggé koros alkotás lehet, mert az obeliszk anyagául szolgáló vörös terméskő színe immár barnába fordult. Elérte a túlérett korszakot. A magától értetődő fényképezés után betértem a parkoló melletti nagy vegyesboltba, mert még nem tettem le róla, hogy anyámnak a románok pálinkájából, a cujkából egy üveggel vigyek emlékbe. Nos, hiába
Szépvíz, világháborús emlékmű és templom. Miski fotó |
A település északi határában akadt még egy látnivaló, az úgynevezett Tatárhalom, illetve a jóval előtte álló emlékobeliszk. A sík mezőből kiemelkedő, alig két méter magas, és talán tíz méter széles domb történetéről az emlékmű márványba vésett mondatai ekként szólnak: "1658. szeptember 6-án Moldva felől berontó 3000 tatárt, 300 székely Gábor diák vezetésével e helyen győzött le és temette nagyrészt e halom alá. Hirdesse ez emlék, hogy a szülőföld lángoló szeretete tízszeres ellenség fölött is diadalt arat. Állíttatott 1908."
Székely Himnusz:
Csíkszentmihály, háborús emlékmű. Miski fotó |
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Csíkszentmihály-Ajnád, háborús emlékmű. Miski fotó |
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
Madéfalva, székely vértanúk emlékműve. Miski fotó |
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Madéfalva, székely vértanúk emlékműve. Miski fotó |
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Madéfalva, székely vértanúk emlékműve. Miski fotó |
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Csíkmadaras, világháborús emlékmű. Miski fotó |
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Csíkdánfalva, Erzsébet királyné-emlékmű. Miski fotó |
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Tekerőpatak, római katolikus templom. Miski fotó |
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Tekerőpatak, világháborús emlékmű. Miski fotó |
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Szárhegy, világháborús emlékmű. Miski fotó |
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szárhegy, Tatárhalom és emlékműve. Miski fotó |
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Szárhegy, Tatárhalom emlékműve. Miski fotó |
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése