2018. április 18., szerda

2016. július 22. péntek (tizenegyedik nap/második rész) folytatás

Csíkdelne, katolikus templom és emlékmű. Miski fotó
Csíkcsomortánról - Csíkpálfalva érintésével - Csíkdelnére (1910: 699 magyar) jutottam, ahol elsőként letudtam a római katolikus templom hátoldali kerítésénél álló szerény háborús emlékmű fotózását, aztán, keresztezve a 12A főutat, igyekeztem a nyugati irányban mintegy hatszáz méterre fekvő öregebb templomhoz. Ez pedig nem más, mint az Árpád-kori Szent János templom, ami az egykoron a templom környékén elterült, ám rég elpusztult Tordafalva temploma volt. Hogy miként és miért lett az enyészeté egy, a tekintélyes temploma után ítélve valaha virágzó, komplett falu, arra vonatkozóan nincs információm. Annyit viszont olvastam az innen elköltöző lakosok utóéletéről, hogy ők alapították a közeli Csíkpálfalvát. Nos tehát, Tordafalva házai és utcái ugyan nyomtalanul eltűntek, de a fallal kerített vén egyház köszöni szépen, jól elvan pusztai magányában. A két ember magas védőfalon kívül temető terül el, 
Tordafalva, Szent János templom. Miski fotó
amit a csíkdelneiek a mai napig használnak, hiszen a régi sírhantokon dülöngélő fakeresztek mellett egy-egy újabb sír is felbukkant. Mire a fal mentén körbejártam a templomot, egy húsz méterre álló, láthatóan téli-nyári tartózkodásra kialakított földszintes házból egy szakállas fiatalember került elő. Ő volt a Csíkdelnétől távol eső templom gondnoka, őrzője, a vandáloknak, ereklyegyűjtőknek, meg hasonszőrű, rossz szándékú embereknek a szent helytől való távol tartója. Bátor fickó lehetett, az biztos. Egyébként a továbbiakban ő kalauzolt a templomkertben, illetve magában az épületben, hiszen mindent tudott, amit tudni lehetett, egyedül Tordafalva pusztulásának okát nem ismerte. Így aztán ebben a kardinális kérdésben én sem lettem okosabb. A templomtest külső falán, a bejárat faragott kőkerete fölött látható, szenteket ábrázoló régi falfestmény komoly egyház- és művészettörténeti értékkel bírhat.
Tordafalva, Szent János templom. Miski fotó
 Odabent a számtalan (körülbelül 120 darab) festett mennyezeti kazetta, egy gyönyörű oltárfestmény, a falba vájt szentségtartó-fülke, és a karzati orgona vonzza magához a tekintetet. A templomot a mai napig használják, hét közben a turisták keresik fel, vasárnaponként misét tartanak benne. Az említett, faragott kőkeretes bejárat előtt egy még egészen jól olvasható szövegű, elmohásodott tetejű és oldalú koporsókő feküdt, mélyen beágyazódva a füves talajba. Az ilyenek alá anno a tehetősebbek, vagy az egyház elöljárói temetkeztek. 

Az innen északra fekvő, közeli Csíkborzsova (1910: 639 magyar) és a mögötte található Csíkszentmiklós (1910: 1100 magyar) egyaránt rendelkezett világháborús emlékművel. Az előbbinek mindjárt a templom előtt, utóbbinak a templomdomb aljában, a Gyimesek felé tartó 12A jelű főút közelében találtak helyet.
Tordafalva, régi temető, háttérben a Hargitával. Miski fotó
 

Csíkszentgyörgy szinte összeér a tőle északra fekvő Szépvízzel (1910: 2974 magyar, 92 román, 8 német, 4 egyéb), az idők folyamán úgyszólván nyomtalanul felszívódott, leginkább a magyarságba beolvadt erdélyi örmények egykori fellegvárával. (Az örmények további fontos települése volt Szamosújvár - itt egy székesegyházuk és egy templomuk is áll -, Gyergyószentmiklós, Erzsébetváros.) A szépvízi örmény katolikus templom ma is létezik, gyönyörű épület, nem sokkal ott jártam előtt renoválhatták. A 96%-ban ma is magyar lakosságú Szépvíz (megjegyzem, az autentikus forrásnak tekinthető, 1912-ben kiadott népszámlálási adattár a városka, illetve a róla elnevezett járás nevét következetesen rövid i-vel jeleníti meg, tehát: Szépviz, illetve szépvizi járás) római katolikus templomát Szent László tiszteletére szentelték. Természetesen körülötte alakult ki a főtér,
Tordafalva, a Szent János templom bejárata. Miski fotó 
  amelynek legfőbb éke maga a nyúlánk templom, illetve az előtte húzódó, keskeny templomkert végében álló háborús emlékmű, amin ott látható mindkét világégés hőseinek névsora. 

A településről a fotózások végeztével az alig másfél kilométerre, északra eső Csíkszentmihályra (1910: 2206 magyar, 334 román, 3 német) jutottam át. A falu kultúrházának kertjében fekete márványlapokból álló, modern emlékműre bukkantam. Ennél a felettébb sematikus (vesd össze: hót unalmas) alkotásnál, ha nem is lüktetően izgalmas, de hajszálnyit érdekesebb volt az északra eső völgyben hosszan elnyúló Ajnád (Csíkszentmihály része) templomkertjében talált másik emlékmű, mivel ez utóbbira nem sajnáltak felvinni némi díszítő ornamentikát. 
Utam következő falva Madéfalva volt, ahová Vacsárcsin, Göröcsfalván és a 12-es főút
Tordafalva, Szent János templom. Miski fotó
mentén fekvő Csíkrákoson át vezetett az út. A pontosítás kedvéért megjegyezném, hogy bár a legtöbb útikönyv következetesen Csíkrákos nevezetességének tartja az érdekes ábrákkal megfestett falú római katolikus templomerődöt, az mégsem a nevezett falu területén, hanem a vele keletről összeérő Göröcsfalva birtokán található domb tetején áll. Tehát a megannyi alkalommal - tévesen - csíkrákosi templomerődöt (erődtemplomot) a földrajzi tényeknek megfelelően göröcsfalvi templomerődként kellene említeni. 

Eme kitérő után vissza a járt útra. Csíkrákostól délre, talán kétszáz méterre kezdődik az 1764. január 7-én megesett, Siculicidium néven elhíresült vérengzés székely vértanúi tiszteletére készült emlékműről nevezetessé vált Madéfalva (1910: 1855 magyar, 38 cigány, 12 német, 3 román). Az emlékmű turullal koronázott központi obeliszkjének
Csíkborzsova, római katolikus templom és emlékmű. Miski fotó
homlokzatára helyezett vörös kőtábla legfontosabb sorai így szólnak: "A határőrség erőszakos szervezésekor Madéfalva határában 1764. január 7-én hajnalban a csász. katonaság által védtelenül lekaszabolt Csík és Háromszéki 200 székely vértanú emlékére, kik az ősi szabadságért vérzettek el. Emelte az utókor hálás kegyelete 1899." Amikor az emlékműhöz érkeztem, két magyar rendszámú autó már ott várakozott az oldalsó parkolóban, s mialatt fotóztam, további két magyar motoros futott be dél felől. 

Madéfalvát északi irányba tartva hagytam magam mögött, megint áthaladtam Csíkrákoson, aztán az ettől három kilométerrel odébb található Csíkmadarasra (1910: 2254 magyar, 1 román) érkeztem. Az egykor a kézműves fazekas munkáiról, cserepeiről híres falu világháborús emlékműve a főutca felől alig látható,
Csíkszentmiklós, római katolikus templom. Miski fotó
 terebélyes, dús lombozatú fák által takart római katolikus templomhoz vezető lépcsősor derekán kialakított mesterséges teraszon kapott helyet. Inkább emlékműegyüttesről lehet beszélni. A középen álló, szemmel láthatóan régi obeliszk 1925-ből származik, homlokzati felirata: "1925 Szentév. A csíkmadarasi hősök emlékére 1914-1918." Ennek a régi emlékműnek a háta mögött hat, betonba ágyazott emléktábla látható, a négy nagyobbikon az első, a középső kettőn a második világháború hőseinek neveivel. 

Az egy kilométerre eső Csíkdánfalva (1910: 2685 magyar, 5 német, 2 szlovák, 8 egyéb) éppúgy messze földön nevezetes fazekas falu volt, mint Csíkmadaras. Híres fekete cserepei közül egy példány a könyvszekrényem tetejét díszíti, a gömbölyű hasú vizeskorsót még a '80-as években vettem a faluban.
Csíkszentmiklós, világháborús emlékmű. Miski fotó
 Nem tudom, mai napság is működik-e még a háztartásokban használatos edényeket, tálakat, kancsókat és bögréket előállító cserépüzem, most mindenesetre arra a kereszttel megfejelt emlékműre lettem figyelmes, ami a templomdomb közelében látható, elkerített parkocska közepén állt. Messziről nézve világháborús obeliszknek véltem, ám a közelébe érve nyilvánvalóvá vált, hogy ezúttal másról van szó. Az ódon, zuzmós és mohás obeliszk felirata: "1898. szept. 10-én elhalt Erzsébeth királyné emlékére. Emelte: Csík-Dánfalva községe 1900". 

A faluból észak felé tartva, a vezetésen kívül sokáig nem akadt más dolgom, mint a Hargita és a Görgényi-havasok, valamint a Gyergyói-havasok kétfelől elsuhanó, hűs és friss levegőt sóhajtó vonulatainak, hegyormainak csodálása.
Szépvíz, Szent László templom. Miski fotó
Közben azért elhaladtam Karcfalva, Csíkjenőfalva, Csíkszenttamás és Csíkszentdomokos mellett, Marosfőnél a '80-as években egyszer már felkeresett Maros-forrás közelében, aztán a románok által lakott Vaslábat elhagyva beértem a magam mögött hagyott Csíkdánfalvától 32 kilométerre eső, immár Gyergyóban fekvő Tekerőpatakra (1910: 2116 magyar, 502 román, 7 rutén, 5 német, 20 egyéb). Az itteni háborús emlékmű a fallal kerített, irdatlan magas tornyú római katolikus templommal szemközt, a falut észak-dél irányban átszelő 12-es főút másik oldalán állt. 

A két kilométer távolságra fekvő Gyergyószentmiklóson meg sem álltam, annál inkább az utána következő Szárhegyen (1910: 4420 magyar, 155 román, 139 német, 25 rutén, 1 szlovák, 13 egyéb). Az elsősorban a nagy területen fekvő Lázár-kastélyról híres település világháborús emlékműve a a 12-es főút, s egyben főutca melletti parkban látható. Eléggé koros alkotás lehet, mert az obeliszk anyagául szolgáló vörös terméskő színe immár barnába fordult. Elérte a túlérett korszakot. A magától értetődő fényképezés után betértem a parkoló melletti nagy vegyesboltba, mert még nem tettem le róla, hogy anyámnak a románok pálinkájából, a cujkából egy üveggel vigyek emlékbe. Nos, hiába 
Szépvíz, világháborús emlékmű és templom. Miski fotó
próbálkoztam, ilyesmit itt sem tartottak. 

A település északi határában akadt még egy látnivaló, az úgynevezett Tatárhalom, illetve a jóval előtte álló emlékobeliszk. A sík mezőből kiemelkedő, alig két méter magas, és talán tíz méter széles domb történetéről az emlékmű márványba vésett mondatai ekként szólnak: "1658. szeptember 6-án Moldva felől berontó 3000 tatárt, 300 székely Gábor diák vezetésével e helyen győzött le és temette nagyrészt e halom alá. Hirdesse ez emlék, hogy a szülőföld lángoló szeretete tízszeres ellenség fölött is diadalt arat. Állíttatott 1908." 

Székely Himnusz:
Csíkszentmihály, háborús emlékmű. Miski fotó

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
 Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Csíkszentmihály-Ajnád, háborús emlékmű. Miski fotó

Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
Madéfalva, székely vértanúk emlékműve. Miski fotó

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.            

Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Madéfalva, székely vértanúk emlékműve. Miski fotó
      Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!

Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Madéfalva, székely vértanúk emlékműve. Miski fotó
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Csíkmadaras, világháborús emlékmű. Miski fotó
 

Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Csíkdánfalva, Erzsébet királyné-emlékmű. Miski fotó
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Tekerőpatak, római katolikus templom. Miski fotó
 

Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Tekerőpatak, világháborús emlékmű. Miski fotó
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Szárhegy, világháborús emlékmű. Miski fotó
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szárhegy, Tatárhalom és emlékműve. Miski fotó
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át. 
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Szárhegy, Tatárhalom emlékműve. Miski fotó
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet, 
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"


Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése