2016. július 18. hétfő (hetedik nap/harmadik rész) folytatás

Darlac, szász evangélikus templom. Miski fotó

A Somogyomtól délnyugatra, mintegy hat kilométerre fekvő Darlac (1910: 1142 román, 471 német, 119 cigány, 94 magyar) szász evangélikus temploma fázósan húzza meg- és össze magát a település közepén lévő kerek domb szűk tetején.Subájába burkolózott vén juhászra hasonlít, aki jó pásztorként makacsul szembeszáll a zord idővel, s nem tágít onnan, ahol sikerült megvetnie a lábát. 
Szászbuzd (1910: 451 német, 393 román, 115 cigány, 11 magyar) felkeresése érdekében az egy órával korábban igénybe vett hídon visszajöttem a Nagy-Küküllő bal oldalára, s Baráthely után balra fordultam, a falut rejtő keskeny völgybe. S milyen jól tettem, hogy nem hagytam megnézetlenül, mert egy

Darlac, szász evangélikus templom. Miski fotó

közepes magasságú dombon az egyik legszebb erdélyi erődtemplomot találtam meg. Nem volt egyszerű a közelébe kerülni, mert a domb aljából egy meredek, minden oldalán deszkával fedett, félhomályba burkolózott falépcsősor vezetett fel az erődfal kapujáig. Hihetetlen élmény volt a nyers fa illatát árasztó alagútba rejtett lépcsősor megmászása, amit, szerintem, azért alakítottak így ki, hogy a fájós ízületeik miatt nehezebben mozgó idős hívők ne ázzanak bőrig, ha - a templomba jövet-menet - netán elkapná őket egy nyári zápor, vagy egy hirtelen támadt téli hóvihar. A várfal kapuját lakatra zárva találtam, de még egy jót káromkodni sem volt időm ezen, ugyanis egy középerős taszításra a vastag ajtó mégis kitárult előttem. Átlépve a küszöbön, a vén templom és az erődfal közötti részre értem. Pontosan a templom öt lépésre lévő bejáratával szemközt álltam. Oldalvást megkopott, földszintes lakóépület állt, a bejárata a templomkertből nyílt. Valószínűleg valami gondnokféle lakása lehetett, de senki sem volt otthon. Sőt meglehet, soha többé nem lesz otthon, mert amikor közelebb lépve a poros ablakon óvatosan bekukkantottam, néhány földre vetett ócska ruhadarabon 

Darlac, szász evangélikus templom. Miski fotó

és más, filléres limlomon kívül egyebet nem láttam. Ezekért aligha tér vissza bárki is. Néhány méterrel odébb, a mohától zöldellő védőfal tövénél elhagyott kutyaólba botlottam. Eleinte félve közelítettem hozzá, hátha a rongykupac mögül valami trükkös véreb lesi a mozdulataimat. De nem, onnan már a bolhák is melegebb vidékre vándoroltak. Az elhagyott lakóház és kutyaól nyilvánvalóvá tette, hogy valahol valakik úgy döntöttek, hogy ezt a laikus szemmel is egyházépítészeti gyöngyszemnek minősülő templomot már őriztetni sem érdemes, olyan kevesen kíváncsiak rá. Pedig a nyári turistaszezon kellős közepén jártunk! A nem tudni, milyen régóta zárva lévő templomajtót nem bírtam befeszíteni, pedig igyekeztem bejutni, hiszen a kalandokra szomjazó fotós vérem egyre hajtott, hogy újabb és újabb titkokra bukkanjak. Noha a makacsul ellenálló ajtó által ki lettem tiltva a Paradicsomból, azért nem keseredtem el,

Szászbuzd, szász erődtemplom. Miski fotó

hiszen idekint is akadt látnivaló, elsősorban a kegyetlenül magas, és a magasságával arányosan erős, a védőbástya szerepét is betöltő harangtorony képében. A középkor vészterhes időszakaiban ide bátran behúzódhatott a falu népe, mert az égbe szökő tornyot lehetetlen volt megmászni, s nem kizárólag a függőleges falak magassága miatt, hanem a legfelül látható keskeny lőrések sokasága okán is. Ezekből olyan sűrű nyílzáport lehetett zúdítani a templomhoz közelítő ellenségre, hogy a fal adta a másikat. És akkor még nem említettem a nyújtott vakárkádok szélesebb felső nyiladékait, ahonnan forró szuroklevest kaphatott a nyakába, aki rossz szándékkal érkezett a falak alá. 

Szászbuzd, szász erődtemplom. Miski fotó

A faluból és a buzdi völgyből kikeveredve kisvártatva a közeli Medgyesre értem, ahol a központ nagy kereszteződésénél délre fordultam, hogy a 141-es jelű úton, körülbelül nyolc kilométer megtételét követően, Muzsnára (1910: 1168 német, 658 román, 11 magyar, 14 egyéb) érjek. A település központját (s valójában az egész települést) uraló szász erődtemplomról már nem igazán tudok újat mondani. Leszámítva talán azt, hogy a templom és a védelmét szolgáló erődítések minden eddig látottnál nagyobb területen fekszenek. Az itteni erődtemplom mintegy esszenciája az eddig ismertetett, hasonló rendeltetésű épületeknek. Minden erdélyi szász egyházépítészeti jellegzetességet felvonultat: magas védőfala, sarokbástyája, magas és erős lőréses védőtornyai vannak, a hatalmas templomtesttől pár méterrel odébb álló harangtorony önmagában is jelentős elrettentő hatást válthatott ki. Ezt a kőkemény

Szászbuzd, fedett feljáró a templomhoz. Miski fotó

erődítményt a templom építésének korában (1485-1498) létező fegyverekkel képtelenség volt bevenni. 
Késő délutánra, kora estére járt már az idő, ideje volt befejezni aznapi tevékenységemet, és rejtekhely után nézni.
Aznap 299 kilométert tettem meg.

Székely Himnusz:

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Szászbuzd, a templom fedett feljárója. Miski fotó

Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, 
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.

Szászbuzd, szász erődtemplom. Miski fotó

Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

Szászbuzd, szász erődtemplom. Miski fotó

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
 Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.

Muzsna, szász erődtemplom. Miski fotó

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
KI tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.

Muzsna, szász erődtemplom. Miski fotó

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagy elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"KI tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,

Muzsna, szász erődtemplom. Miski fotó

 
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan."


Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!