2016. július 18. hétfő (hetedik nap/második rész) folytatás

Keménynagyszőllős, szász erődtemplom. Miski fotó

Küküllőmagyarósról visszajöttem a 13-as főútra, amelyen addig haladtam - hozzá kell tennem, gyönyörű, dombos tájon -, amíg elértem Segesvár északi szélét. Itt egy benzinkút nyugatra tértem, s kisvártatva Keménynagyszőllősön (1910: 1034 német, 194 cigány, 180 román, 7 magyar) voltam. A falu egyetlen komoly látnivalója a fallal kerített szász erődtemplom, ami a település kellős közepén várja csodálóit. Az impozáns épületegyüttes két okot is szolgáltat az ámultra: egyfelől nagyon precízen, mondhatni német alapossággal helyrehozták a templomot és szűkebb környezetét, a másik csodálnivaló már kevésbé dicséretes, ugyanis ki tudja milyen megfontolásból, az egész hatalmas templomot, valamint a húsz méterrel odébb álló kő harangtornyot, a védőfallal egyetemben, rózsaszínűre festették. Ezt nem kellett volna,mert a több évszázados,

Dános, világháborús emlékmű. Miski fotó

tekintélyes erődítmény mégsem egy rózsaszín tüllruhás Barbie-baba, vagy egy elkényeztetett leánygyermek babaháza. Most néhány évtizedet várni kell, mire elérkezik az újabb átfestés ideje, remélem, a következő alkalommal valami stílusosabb színt választanak. Mivel a faluban tartózkodásom ideje alatt, egyik pillanatról a másikra leszakadt az ég, de úgy, hogy öt lépésig nem lehetett látni, kihasználtam az ajándék lehetőséget, és az esőcseppektől kopogó tetejű kocsiban szunyáltam félórányit. 
A keletről nyugatra kanyargó, közelben elfolyó Nagy-Küküllő hídján átautóztam a folyó túloldalára, ahol egyből Dánosra (1910: 1088 román, 292 német, 132 cigány, 95 magyar) értem. Gondosan lefotóztam a főutca és a keresdi leágazás találkozásánál felállított román világháborús emlékművet,

Keresd, Bethlen-kastély. Miski fotó

s máris ráfordultam a hat kilométer távolságban található Keresd (1910: 656 német, 434 román, 136 cigány, 117 magyar) felé induló 143-as mellékútra. A változatos vidéken kényelmes tempóban, nézelődve vezettem, de így is egyhamar az eldugott helyen fekvő faluban találtam magam (aminek nem véletlenül lett Keresd a neve), ahol viszont nem kellett keresgélni a messziről is látható, merthogy kisebb dombra épült Bethlen-kastélyt, aminek a kedvéért betértem a völgybe. Az 1980-as esztendőkben háromszor jöttem el ide, mert annyira magával ragadt az akkoriban erősen romos, sorsára hagyott kastély látványából fakadó hangulat. Annak idején az járt ide be, és innen ki, aki akart. Ez meg is látszott az évről évre fogyatkozó falakon,

Keresd, Bethlen-kastély. Miski fotó

díszítéseken. Egy helyi magyar egy ízben megsúgta, hogy a vén kastély építőköveinek, tégláinak és cserepeinek legnagyobb dézsmálója a helyi román rendőrfőnök, aki, a jelek szerint, saját építőanyag-lerakatának tekintette a Bethlenek ősi fészkét, amiből kénye-kedve szerint akkor és annyit merített, amikor és amennyit jónak látott. Merthogy az elcsent holmikból bővítette, alkalmanként javítgatta a maga portáját. S azokban az időkben ki mert volna szólni emiatt? Ezúttal (2016-ban) azonban nagyon megörültem a kastéllyal való újbóli találkozásnak, mert, mint a faluba érkezésem után hamarosan kiderült, a lepusztult épületegyüttest a külföldön élő Bethlen-örökösök 2014-ben 50 évre bérbe adták a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, s a magyar érdekeltségű társaság máris 80 százalékban - eredeti állapotában - helyreállította a kastélyt. Ahol, a szimpatikus tervek szerint, az alapítvány szervezésében működő oktatási intézmény fog helyet kapni. Ez nagyon jó hír. Nem igazán tudom leírni, micsoda lélekemelő perceket éltem át, miután az újonnan létesített, stabil kerítés kapuján beengedett az alapítvány valami fontos embere! Miután rövid úton tisztáztam vele, hogy úgyszólván hazajárok Keresdre, hagyta, és

Keresd, családi címer a Bethlen-kastély falán. Miski fotó

az épületek csinosításán fáradozó munkások sem akadályoztak abban, hogy körbejárjam az általam már a '80-as évek derekán temetett központi részt, az öreg donjont (kerek lakó- s egyben őrtorony), és a később hozzátoldott, kúriaszerű szárnyat, illetőleg az egészet közrefogó udvart, valamint a füves, virágos, sétányos udvart határoló, erődített épületeket, úgymint a futófolyosós várfalakat és bástyákat. Utóbb csatlakozott hozzám az alapítvány másik megbízott főnöke is (itt mindenki magyar volt, s persze magyarul beszélt), s miután elmondtam neki is, hogy anno többször előfordultam Keresden, s jó néhány fotón rögzítettem az 1980-as évekbeli állapotokat, élénken érdeklődni kezdett a képek tartalma iránt. Megadtam a telefonszámomat, s megegyeztünk, hogy az ősz

Rudály, szász evangélikus templom. Miski fotó

 folyamán az alapítványtól valaki eljön a pesti lakásomra, ahol szkennelővel lemásolja az ominózus fényképeket. Ingyen és bérmentve. Azóta is várom az illetőt. Félórán át keringtem és fotóztam a szó szerint újjáéledt falak között, miközben nagyon élveztem, hogy ez egyszer nem a pusztulás, hanem a teremtés diadalának tanúja lehettem.
Elbúcsúzva az alapítvány embereitől, valamint a munkásoktól, visszatértem Dánosra, ahonnan a nyugatra eső völgybe tértem be. Szászszentlászlón megállás nélkül átutaztam, de a tőle délre eső Rudályon (1910: 435 német, 100 román, 65 cigány, 3 magyar, 1 szlovák) már leparkoltam, hogy lefényképezzem a patak melletti telken álló, a szokottnál szerényebb méretű szász evangélikus templomot.

Váldhid, szász erődtemplom. Miski fotó

 
Aztán még egy völggyel nyugatabbra Váldhid (1910: 626 német, 216 román, 123 cigány, 18 magyar) jött sorra, ahol a már megszokott, bivalyerős kiállású, magas várfallal kerített, vaskos őrtornyokkal védett szász erődtemplom nyűgözött le. Az ilyen erőt sugalló, évszázados falak tövében állva az ember törpének, törékenynek és jelentéktelennek érzi magát, de nyilván eleve azzal a céllal tervezték őket ilyenre, hogy már a puszta megjelenésükkel félelmet és bizonytalanságot keltsenek az ellenségben. 
A völgyben négy kilométerrel délebbre fekvő Nagykapus (1910: 582 német, 452 román, 13 magyar, 24 egyéb) sem vallott szégyent a maga szász erődtemplomával, ráadásul a közelben lakó gondnok mindenkit beengedett, aki szét akart nézni az egyház belső terében. Rajtam kívül egy magányos

Váldhid, szász erődtemplom. Miski fotó

kerékpáros német turistanő, illetve két gyalogos, hátizsákos, szintén németül beszélgető fiatalember tartózkodott a nagyméretű templomban. Nyár volt, kellemes meleg idő: néhány, történelem iránt érdeklődő németországi fiatal, akiknek a családi gyökerei talán idáig, vagyis az erdélyi Szászföldig (Királyföldig) nyúltak, eljött megtekinteni az óhazát. Én voltam köztük a kakukktojás, de ez egy másik történet. 
Nagykapusról az egy kilométerrel nyugatabbra található, világhírű Berethalomra (1910: 1215 német, 868 román, 47 magyar, 2 szlovák, 127 egyéb - főleg cigányok) átjutni tíz percbe tellett. A két település közti kanyargós szerpentin miatt tartott ilyen sokáig, sík terepen két perc alatt megjártam volna. Berethalom mi másról, mint a központi helyen emelkedő dombra települt szász erődtemplomáról nevezetes.

Váldhid, szász erődtemplom. Miski fotó

 Régebben viszonylag elvétve került ide idegen látogató, mára azonban, ahogy kritikus szemmel elnéztem, a mi Szentendrénkhez hasonló, felkapott, agyonreklámozott turistalátványosságot csináltak belőle. Erre utal a templomdomb aljában sűrűn egymás nyakára települt vendéglők és cukrászdák sora, amelyek mintegy virágos mezőt alkotnak az egymásba érő tarkabarka napernyőik miatt. A lenti főtéren állva készítettem néhány fotót a magasban kibontakozó, valóban bámulatos építményről, aztán már a térképet böngésztem, merre tovább. 
A közeli Táblás (1910: 396 német, 176 román, 3 magyar), és az annak nyugati szomszédságában fekvő Ecel (1910: 1102 német, 442 román, 58 cigány, 33 magyar) egyaránt a szász evangélikus templomáról

Nagykapus, szász erődtemplom. Miski fotó

híres, csakhogy az eceli templom körülbelül háromszor nagyobb a táblásinál, ráadásul a gigantikus méretű toronnyal rendelkező épület sokkal részletgazdagabb kidolgozású.

Nagykapus, szász erődtemplom. Miski fotó

Az Eceltől négy kilométerre, északra eső Somogyom (1910: 621 román, 321 magyar, 60 német) át kell vágni a Segesvárt Medgyessel összekötő 14-es főúton, majd átkelni a Nagy-Küküllő folyó hídján. A falu közepe táján lévő szász evangélikus templom érdekessége, hogy az 1846-ban épült egyház a valós koránál évszázadokkal öregebbnek látszik. Az igaz, hogy már a XIV. században is állt itt templom, amit azonban lebontottak, de a következő évszázadban ismét felépítették. A mostani tehát a harmadik templom. Ennek nincs kőtornya, a harangot (vagy harangokat) egy különálló fa harangláb tetőzete alá helyezték. A mellette lévő telken a reformátusok nem igazán régi kis egyháza áll, homlokzati részébe márványtáblát süllyesztettek, amelynek szövege: "Isten ditsősségére csináltatta Horváth Márton és nője szabo Anno 1866." 


Különösebb magyarázó szöveg nélkül jöjjön, aminek ilyenkor jönnie kell:

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,

Nagykapus, szász erődtemplom. Miski fotó

 
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.

Berethalom, szász erődtemplom. Miski fotó

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.

Berethalom, szász erődtemplom. Miski fotó

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Berethalom, szász ház és erődtemplom. Miski fotó

 
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet, 
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,

Táblás, szász evangélikus templom. Miski fotó

Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.

Ecel, szász erődtemplom. Miski fotó

Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,      Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,

Ecel, szász erődtemplom. Miski fotó

Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!

Ecel, szász erődtemplom. Miski fotó

 
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves műltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,

Somogyom, szász evangélikus templom. Miski fotó

Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.

Somogyom, szász evangélikus templom. Miski fotó

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,

Somogyom, szász evangélikus templom. Miski fotó

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.

Somogyom, református templom. Miski fotó

Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.

Somogyom, református templom. Miski fotó

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha." 


Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!

2016. július 18. hétfő (hetedik nap/harmadik rész) folytatás

Darlac, szász evangélikus templom. Miski fotó

A Somogyomtól délnyugatra, mintegy hat kilométerre fekvő Darlac (1910: 1142 román, 471 német, 119 cigány, 94 magyar) szász evangélikus temploma fázósan húzza meg- és össze magát a település közepén lévő kerek domb szűk tetején.Subájába burkolózott vén juhászra hasonlít, aki jó pásztorként makacsul szembeszáll a zord idővel, s nem tágít onnan, ahol sikerült megvetnie a lábát. 
Szászbuzd (1910: 451 német, 393 román, 115 cigány, 11 magyar) felkeresése érdekében az egy órával korábban igénybe vett hídon visszajöttem a Nagy-Küküllő bal oldalára, s Baráthely után balra fordultam, a falut rejtő keskeny völgybe. S milyen jól tettem, hogy nem hagytam megnézetlenül, mert egy

Darlac, szász evangélikus templom. Miski fotó

közepes magasságú dombon az egyik legszebb erdélyi erődtemplomot találtam meg. Nem volt egyszerű a közelébe kerülni, mert a domb aljából egy meredek, minden oldalán deszkával fedett, félhomályba burkolózott falépcsősor vezetett fel az erődfal kapujáig. Hihetetlen élmény volt a nyers fa illatát árasztó alagútba rejtett lépcsősor megmászása, amit, szerintem, azért alakítottak így ki, hogy a fájós ízületeik miatt nehezebben mozgó idős hívők ne ázzanak bőrig, ha - a templomba jövet-menet - netán elkapná őket egy nyári zápor, vagy egy hirtelen támadt téli hóvihar. A várfal kapuját lakatra zárva találtam, de még egy jót káromkodni sem volt időm ezen, ugyanis egy középerős taszításra a vastag ajtó mégis kitárult előttem. Átlépve a küszöbön, a vén templom és az erődfal közötti részre értem. Pontosan a templom öt lépésre lévő bejáratával szemközt álltam. Oldalvást megkopott, földszintes lakóépület állt, a bejárata a templomkertből nyílt. Valószínűleg valami gondnokféle lakása lehetett, de senki sem volt otthon. Sőt meglehet, soha többé nem lesz otthon, mert amikor közelebb lépve a poros ablakon óvatosan bekukkantottam, néhány földre vetett ócska ruhadarabon 

Darlac, szász evangélikus templom. Miski fotó

és más, filléres limlomon kívül egyebet nem láttam. Ezekért aligha tér vissza bárki is. Néhány méterrel odébb, a mohától zöldellő védőfal tövénél elhagyott kutyaólba botlottam. Eleinte félve közelítettem hozzá, hátha a rongykupac mögül valami trükkös véreb lesi a mozdulataimat. De nem, onnan már a bolhák is melegebb vidékre vándoroltak. Az elhagyott lakóház és kutyaól nyilvánvalóvá tette, hogy valahol valakik úgy döntöttek, hogy ezt a laikus szemmel is egyházépítészeti gyöngyszemnek minősülő templomot már őriztetni sem érdemes, olyan kevesen kíváncsiak rá. Pedig a nyári turistaszezon kellős közepén jártunk! A nem tudni, milyen régóta zárva lévő templomajtót nem bírtam befeszíteni, pedig igyekeztem bejutni, hiszen a kalandokra szomjazó fotós vérem egyre hajtott, hogy újabb és újabb titkokra bukkanjak. Noha a makacsul ellenálló ajtó által ki lettem tiltva a Paradicsomból, azért nem keseredtem el,

Szászbuzd, szász erődtemplom. Miski fotó

hiszen idekint is akadt látnivaló, elsősorban a kegyetlenül magas, és a magasságával arányosan erős, a védőbástya szerepét is betöltő harangtorony képében. A középkor vészterhes időszakaiban ide bátran behúzódhatott a falu népe, mert az égbe szökő tornyot lehetetlen volt megmászni, s nem kizárólag a függőleges falak magassága miatt, hanem a legfelül látható keskeny lőrések sokasága okán is. Ezekből olyan sűrű nyílzáport lehetett zúdítani a templomhoz közelítő ellenségre, hogy a fal adta a másikat. És akkor még nem említettem a nyújtott vakárkádok szélesebb felső nyiladékait, ahonnan forró szuroklevest kaphatott a nyakába, aki rossz szándékkal érkezett a falak alá. 

Szászbuzd, szász erődtemplom. Miski fotó

A faluból és a buzdi völgyből kikeveredve kisvártatva a közeli Medgyesre értem, ahol a központ nagy kereszteződésénél délre fordultam, hogy a 141-es jelű úton, körülbelül nyolc kilométer megtételét követően, Muzsnára (1910: 1168 német, 658 román, 11 magyar, 14 egyéb) érjek. A település központját (s valójában az egész települést) uraló szász erődtemplomról már nem igazán tudok újat mondani. Leszámítva talán azt, hogy a templom és a védelmét szolgáló erődítések minden eddig látottnál nagyobb területen fekszenek. Az itteni erődtemplom mintegy esszenciája az eddig ismertetett, hasonló rendeltetésű épületeknek. Minden erdélyi szász egyházépítészeti jellegzetességet felvonultat: magas védőfala, sarokbástyája, magas és erős lőréses védőtornyai vannak, a hatalmas templomtesttől pár méterrel odébb álló harangtorony önmagában is jelentős elrettentő hatást válthatott ki. Ezt a kőkemény

Szászbuzd, fedett feljáró a templomhoz. Miski fotó

erődítményt a templom építésének korában (1485-1498) létező fegyverekkel képtelenség volt bevenni. 
Késő délutánra, kora estére járt már az idő, ideje volt befejezni aznapi tevékenységemet, és rejtekhely után nézni.
Aznap 299 kilométert tettem meg.

Székely Himnusz:

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Szászbuzd, a templom fedett feljárója. Miski fotó

Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, 
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.

Szászbuzd, szász erődtemplom. Miski fotó

Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

Szászbuzd, szász erődtemplom. Miski fotó

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
 Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.

Muzsna, szász erődtemplom. Miski fotó

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
KI tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.

Muzsna, szász erődtemplom. Miski fotó

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagy elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"KI tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,

Muzsna, szász erődtemplom. Miski fotó

 
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan."


Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik! 

2016. július 19. kedd (nyolcadik nap/első rész)

Szászalmád, szász erődtemplom. Miski fotó

Kora reggel a Muzsnától mintegy öt kilométerre, délre, a 141-es útról megközelíthető mellékvölgyben található Szászalmáddal (1910: 350 német, 231 román) nyitottam a napot. Erődtemploma az erdélyi szász építészeti hagyományok követésével épült, szép nagy, erős, jól védhető tornyokkal. A korai időpontra való tekintettel csak körbe tudtam sétálni a falak mentén, a zárt vaskapu miatt nem kerülhettem beljebb. 

Szászalmád, szász erődtemplom. Miski fotó

A szomszédos völgyben található Szászzalatna (1910: 405 román, 255 német, 4 magyar) egy nagyon kedves, ám végóráit élő szász evangélikus templommal fogadott. Azok közé az építmények közé tartozott, amelyek megpillantásakor venni szoktam egy mély levegőt, elfordítom a tekintetem, s néhány másodpercig azon erőlködöm, hogy a múltam emlékei közül valami nagyon szívderítőt halásszak elő. A kellemes múltidézés következtében
helyrebillent lelki egyensúlyommal aztán már megközelíthetem a szívfacsaró állapotban lévő, valaha gyönyörű építményt. Az említett, védekező technika alkalmazása a rutinszerűen jelentkező elkeseredéssel szemben legalább addig nyújt viszonylagos immunitást, amíg megtekintem, illetve magam mögött hagyom vizsgálatom tárgyát. Mindenki úgy védi magát, ahogy tudja.
Valami hasonlóba botlottam, s valami hasonlót éltem át a Szászzalatnától légvonalban két kilométerre, a 141-es fút mentén fekvő Magaré (509 román, 367 német, 148 cigány, 9 magyar) esetében

Szászzalatna, szász evangélikus templom. Miski fotó

, csakhogy jóval nagyobb kiadásban. Magaré örök emlék marad számomra, amit ott találtam és láttam, az soha nem törlődik ki az elméből. A falu feletti dombon ülő jókora méretű szász erődtemplom megközelítése eleve több volt hétköznapi kalandnál. Végtelennek tűnő, küzdelmes perceken át mindenféle szúrós tövisű bokorral szegett, az őserdei aljnövényzet sűrűségével vetekedő gaztengerrel kísért keskeny ösvényeken tekeregtem egyre feljebb, mígnem egy parányi temetőnél elértem a templomot és annak udvarát közrefogó, nagyjából négy méter magas védőfalat. Ennek mentén, ismét csak a többnyire nálam magasabb gazzal verekedve (amely olyan ellenállást fejtett ki, mintha egy terjedelmes, rendkívül sűrű kukoricás közepéről akartam volna kiküzdeni magam)

Szászzalatna, szász evangélikus templom. Miski fotó

 eljutottam a masszív várfalba tagozódó magas kaputoronyig, amely szélesre tárt kapuszárnyakkal várta, hogy belépjek rajta. Szép, napsütéses délelőtt volt, az idáig való eljutás fáradalmaitól kivert az izzadtság, ennek ellenére hűs borzongás futott át a testemen. Az egykor hívők sokasága által látogatott, most az enyészet ködbe vesző ösvényére tévedt óriási templom a magány és a kétségbeesés szinte tapintható légkörébe burkolózva olyan érzetet keltett, mintha egy zajló jégtáblákra tévedt, rémült tekintetű kutyát figyelnék a biztonságos partról, szívemben a tehetetlenség szorongató fájdalmával. E felett a félreeső dombon árválkodó nagyszerű épület felett nemhogy átlépett a történelem, hanem egyszerűen kipottyant az Idő lyukas zsebéből, s őkelme, a nagy sietségben, még csak észre sem vette,

Szászzalatna, szász evangélikus templom. Miski fotó

hogy megint veszni hagyott egy pótolhatatlan értéket. 

Magaré, szász erődtemplom. Miski fotó

Az árnyas kaputorony bejárat mögötti része afféle alkalmi fészerként működött, legalábbis erre utalt a minden bizonnyal évtizedekkel korábban ide beállított, tökéletes állapotú szekér, illetve a földön mellette heverő vénséges szánkó. Ez utóbbin nem valami pehelykönnyű, a süldő gyerekek téli szórakozását szolgáló tákolmányt kell érteni, hanem amolyan igazán régi, békebeli alkalmatosságot, amivel telente a felnőttek közlekedtek, midőn az utakat csikorgó hó borította. Ezt is ló, vagy lovak után kötötték, akárcsak nyaranta a szekeret, s aki felült az alacsonyan elhelyezett ülésre, ahol egyszerre legfeljebb két fő fért el, annak megadatott a fehér párát fújtató lovak ide-odalibbenő farkának alulnézetből való gusztálásának kiváltsága. A torony templom felé eső oldalán egy öregségtől összeroskadt falépcső (valaha ennek az igénybevételével lehetett feljutni a kőtorony első szintjére, ahonnan belső falépcső vezetett egyre feljebb) kusza romjai közt bujkálva kiértem a várfal és az általa oltalmazott templom közötti területre. Az arcomig érő gazban gázolva - gazdagon termett közte csalán is - elvergődtem a templom lezárt ajtajáig, amit jó ideig feszegettem, mire az öreg harcos megadta magát, és egy nekem adresszált káromkodással felérő nyekkenéssel kinyílt. Odabent a már több helyről ismerős félhomály, valamint egy viszonylag jó állapotban lévő

Magaré, a kaputorony alja. Miski fotó

templombelső fogadott. A templom fénykorában lélekemelő élmény lehetett feljárni ide a vasárnapi szertartások alkalmával, s bár a templombútorzat kilencven százaléka a helyén volt, s vandál kezek csak az oltárról vágták le a nyilván értékes (vagy annak tartott) szentképet, azért a katonás rendben álló padsorok között az enyészetnek indult, elhagyatott épület erős dohszaga terjengett. Mit mondjak, az igazat? Az igazság az, hogy az emberi pazarlás és nemtörődömség újabb áldozata láttán (lásd: gyöngyöt vetni a disznók elé) ugyan megrendülten néztem szét magam körül, s fájt, amit láttam, de már könnyem sem maradt ennek a gyönyörű épületnek a megsiratására, hiszen mire utazásom során ideértem, annyi

Magaré, toronyaljai csendélet. Miski fotó

hasonlót tapasztaltam, hogy elfogytak a keserűség befelé nyelt könnyei. Így csak csendes megrendüléssel gyászoltam a lelkét, s ezzel együtt a lényegét vesztett épületet, s mindezzel tulajdonképpen az emberiséget, hiszen ennek az elárvult és elárult szent építménynek a sorsa előrevetítette a bajt előidéző ember majdani tragikus végzetét is. Az ember csak ember, nem tud átlépni a saját árnyékán.
A 141-es úttól keletre húzódó völgyben magányosan megtelepült Szászapátfalva (1910: 472 német, 123 román, 3 egyéb) evangélikus temploma is bezárt, itt is, akárcsak a harminc méterrel odébb álló egykori evangélikus iskola épületén, végleg lehúzták a redőnyt. Pedig, elnézve a kerítetlen evangélikus templom méretét, s megsaccolva a néhai iskola

Magaré, szász erődtemplom. Miski fotó

befogadóképességét, egykoron nagyon is virágzó szász élet lehetett errefelé. (Nem is szólva az 1910-es, beszédes nemzetiségi adatokról.) A templomtest előtt tíz méterre álló magas harangtorony szolidan díszes homlokzatán az 1799-es évszám olvasható, a korábban szolgált faharanglábat nyilván ekkor váltották fel ezzel a máris patinásnak mondható kőépítménnyel.
Visszatérve a 141-es főútra, a közeli Bürkösnél nyugati irányba fordultam, s vagy 15 kilométert autóztam megállás nélkül, mire Martonfalvára (1910: 545 német, 115 román, 18 magyar, 9 egyéb) jutottam. A falu figyelemre méltó építménye a szászok evangélikus temploma. Pontosabban fogalmazva, nem is annyira a hagyományos

Magaré, szász erődtemplom. Miski fotó

elrendezésű templom (nyugati oldali torony, mögötte a hajó, keletelt szentély), mint a húsz méterrel odébb látható erődítésmaradványok, amelyek ugyan a templomhoz tartoznak, de ez ott, a helyszínen nem annyira nyilvánvaló. Úgy látszik, régen vaskos, ám nem túl magas erődfal védte az egyházat, s a mára hiányossá vált, erősen foghíjas erődítésekből mindössze egy rövidebb falszakasz, illetve az ebbe szervesen beépülő lakóbástyaszerűség maradt fenn. Ez a bástyaféleség viszont - alakja és mérete okán - úgy néz ki, mintha nem is az egykori védvonal része, hanem az evangélikusok közelébe települt másik, saját hívőtáborral rendelkező templom lenne. Mondjuk, egy református templom. Erdélyi körutamból hazatérve a világhálón utánanéztem a dolognak, s ekkor vált világossá,  hogy

Magaré, szász erődtemplom. Miski fotó

ez a különálló épület is az evangélikus templom tartozéka. 
A 141A jelzésű úton tovább haladva nyugat felé, másfél kilométer múlva beestem Rovásra (1910: 275 román, 205 német, 3 magyar). A jelentéktelen, aprócska falunak egy eléggé csinos megjelenésű, ámde nem igazán öreg, 1825-ből való szász evangélikus temploma van, ami a falut északról határoló domboldal egy mesterségesen kialakított földteraszán ül. Megszenvedtem érte, hogy a közelébe jussak, de a lapos emelkedőn való hosszas felfelé mászásnak, és a fejem fölé nőtt gaztengerrel, valamint az egyenként ujjnyi vastag szárú, erdővé összeállt süvölvény ecetfákkal való kimerítő viaskodásnak sovány eredménye lett: a szűk növényi nyiladékokon itt-ott felsejlő épület mindössze tíz méterre volt tőlem, de már egy tapodtat sem tudtam 

Szászapátfalva, szász evangélikus templom és iskola. Miski fotó

közelebb kerülni hozzá az utam során sehol máshol nem tapasztalt, extrém gaz- és bokorsűrűség miatt. A rekkenő hőségben megállás nélkül csorgott rólam a víz, ezer apró tüske kapaszkodott nemcsak a ruhámba, de a tövisek méreganyagától felhólyagosodott bőrömbe is, az alattomosan megbúvó, jól álcázott gödrök miatt több alkalommal majdnem elharaptam a nyelvem, ráadásul kiéhezett szúnyogok és bögölyök hada igyekezett kielemezni a vérképemet. A pokol ezer arcából megismertem egyet. A magas gaz és a hihetetlenül sűrű, minden támadási kísérletet visszaverő bokorsor miatt még közelebbi képeket sem csinálhattam, szégyenszemre vissza kellett ereszkednem a templomdomb alján elhúzó főutca szélén leparkolt kocsimhoz,

Szászapátfalva, szász evangélikus templom. Miski fotó

 s mellőle fényképeznem a természet csapdájába esett templomot. 

Innentől következzenek a Székely Himnusznak a blogom szöveganyagát kisegítő verssorai.

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.

Szászapátfalva, szász evangélikus templom. Miski fotó

Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha. 
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,

Szászapátfalva, szász evangélikus templom. Miski fotó

Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Martonfalva, szász evangélikus templom. Miski fotó

Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.

Martonfalva, szász evangélikus templom. Miski fotó

                        Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj,. százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

Martonfalva, szász evangélikus templom. Miski fotó

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,

Rovás, szász evangélikus templom. Miski fotó

      Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,

Rovás, szász evangélikus templom. Miski fotó

Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"


Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a következő bejegyzéssel folytatódik!