2016. július 22. péntek (tizenegyedik nap/harmadik rész) folytatás

Ditró, római katolikus nagytemplom. Miski fotó

Szárhegytől öt kilométerrel feljebb Ditró (1910: 6560 magyar, 362 román, 466 német, 1 szlovák, 1 rutén, 17 egyéb) település következett. A manapság 98%-ban magyarok által lakott helység első számú építészeti látványossága a gyergyóremetei út kereszteződése mellett emelkedő, az 1900-as évek elején épült kéttornyú, neogótikus stílusú római katolikus templom. Valahol azt olvastam, hogy ötezer fő befogadására alkalmas, ami azt jelenti, hogy nem egy falusi kis kápolnáról van szó. Ezzel szemközt, az út túloldalán húzódó keskeny parkban egy Kossuth Lajos arcképével díszített, szépen faragott székelykapu mögött látható a két háború katonai áldozatainak emlékére készült obeliszk. A székelykapu tetőzete alatt érdekes s egyszersmind talányos olvasmány a bevésett felirat: "Mikor nem lesz hon, csak világ, a magyaroknak akkor is lesz hazájuk, hiszen övék volt Kossuth Lajos."

Ditró, római katolikus nagytemplom. Miski fotó

 Egykettőre végeztem  az emlékmű fényképezésével, következhetett a templom belsejének szemrevételezése. Mivel a mobiltelefonom jó ideje lemerülőfélben volt, a kocsiban magamhoz vettem a töltőkészüléket is, abban a reményben, hogy odabent majd csak akad egy árva fali dugasz, amin keresztül újból erőre kap a bágyadt készülék. Úgy is lett, az egyik gyóntatófülke mellett találtam konnektort. Míg a mobilom töltődött, volt időm alaposan körülnézni a színes ólomüveg ablakokkal és falfestményekkel gazdagon ellátott templomban. Tetszett is, meg nem is, amit láttam, mert az egyház ugyan mindent megtett az épület külső-belső fényének emelése érdekében, mégis, valahogy minden egy csöppet lélektelennek tűnt. Jártam én már ennél otthonosabb templomokban is, van összehasonlítási alapom. Egyébként lehetséges,

Ditró, római katolikus nagytemplom. Miski fotó

hogy egyedül a túl tágas belső tér üressége, mondhatni embermentessége zavart, ugyanis, bár háromnegyed órán keresztül dekkoltam a jólesően hűs falak között - az egyik hátsó padsorban egy ízben fél percre el is aludtam -, eközben mindössze egy háromfős magyar társaság tért be körülnézni. Nyilván másként fest a templom vasárnapokon, vagy ünnepnapokon, de én pont egy hosszabb látogatói üresjáratot fogtam ki. Na mindegy, legalább senki sem zavart pihenés közben. 
Amikor úgy véltem, hogy a telefonom jóllakott, véget vetettem a hosszúra nyúlt henyélésnek, visszapattantam a parkolóban kellőképpen túlhevült autómba, és átugrottam a nyugati szomszédságban fekvő, csak a vasútvonal által elválasztott, Ditróval egyébként teljesen összeérő Gyergyóremetére (1910: 6195 magyar, 2 román, 10 egyéb). 

Ditró, világháborús emlékmű. Miski fotó

A napjainkban is szinte száz százalékban magyar település az itt délről északra csordogáló, ha nem is helyből átugorható, viszont alig öt méter széles, igen sekély medrű, homokpadokkal szabdalt Maros bal partján fekszik, kisebb hányada átnyúlik a folyócska túloldalára. A település Szent Lénárd tiszteletére szentelt, jókora római katolikus temploma a bal parti rész magas dombjának tetejéről szemléli a gyergyói lapályt. A templomdomb hosszúkás platóján kialakított, a környékre páratlan rálátást biztosító közpark központi részét az emlékezetesen nagyszerű világháborús emlékmű foglalja el. A három méter magas, hasábforma kőobeliszk az emlékművek azon csoportjába tartozik, amelyek, már pusztán a látványuk révén, különösen megdobogtatják az ember szívét. Szerelem első látásra. Erre az erős érzelmi reakcióra nincs ésszerű magyarázat, hiszen azok a jelképek és motívumok, amik például ezt az emlékművet is díszítették, más, kevéssé drámai hatást kiváltó emlékműveken is előfordultak már. Szent Korona, Hármas halom, a Nap és a Hold székely jelképei, a féldomborművesen kifaragott ornamentika, Nagy-Magyarország határának bevésett körvonala, nos, ezek másutt is előfordultak. Talán a megkapó természeti adottságok, a szűkebb s távolabbi környezet naturális kellékei, mint a Gyergyói-havasok

Ditró, világháborús emlékmű. Miski fotó

kékes színben játszó vonulata, a domb alján elhúzó Marosnak az égbolt felé tükröt tartó folyása, a Gyergyói-medence vidáman zöldellő lapálya, ki tudja? Egy biztos, ha valamikor újból eljutok Erdélybe, a rám rendkívül jó benyomást tett Gyergyóremetét mindenképp meglátogatom.
Miután elteltem a hely emelkedett szellemiségével, a nemrég bejárt Ditrón és Szárhegyen keresztül Gyergyóalfaluba (1910: 6392 magyar, 17 rutén, 15 román, 11 német, 6 szlovák, 1 horvát) siettem. A klasszikus, szép háborús obeliszkre a meghökkentően magasba nyúló tornyú római katolikus templom kertjében találtam rá. 

Az egy kilométerrel délebbre fekvő Gyergyócsomafalván (1910: 3894 magyar, 6 szlovák, 2 német, 1 román, 1 rutén, 13 egyéb) ugyancsak a templomkertben lett meg az alfaluihoz hasonlító világháborús obeliszk. Egyébként pont akkor érkeztem Gyergyócsomafalvára, amikor a római katolikus templom árnyas bejárata körül esküvői szertartásra gyülekezett az ünnepi sötét öltönyökben, illetőleg csinos blézerekben izzadó násznép. Rengeteg autójuk parkolt a közelben, alig találtam helyet a magam járgányának. Ezzel együtt jót mosolyogtam a szokatlan méretű közfigyelemtől láthatóan zavarba jött ifjú pár kedves esetlenségén, s magamban rájuk

Gyergyóremete, Szent Lénárd templom és emlékmű. Miski fotó

emelve a képzeletbeli pezsgőspoharat, sok boldogságot és bő gyermekáldást kívántam az újdonsült házaspárnak. 
Az innen egy kilométerre, délkeretre eső Gyergyóújfaluban (1910: 4013 magyar, 71 német, 65 rutén, 21 román, 18 szlovák, 1 horvát, 36 egyéb - főleg lengyelek) egy háromlépcsős széles talapzatra állított, 1939-ből való betonobeliszk fogadott. Eredetileg nyilvánvalóan az első világháborúban elesett katonák tiszteletére állították, a második nagy háború elesettjeinek fekete márványtáblái később kerültek fel rá. 
A faluval északkeletről egybeérő Kilyénfalván (1910: 885 magyar, 1 egyéb) Gyergyó legelhanyagoltabb, legsutább világháborús emlékművét találtam meg. Alapjában véve egy átlagos kinézetű betonobeliszkről van szó, de a tetejére ültetett, valószínűleg újabb korban

Gyergyóremete, világháborús emlékmű. Miski fotó

öntött, ezüst színűre festett, aránytalanul kicsi turul, meg az oszlop jobb oldalán elhelyezett, valami durva behatástól három részre tört márványlap láttán parányi szúrást éreztem a szívem tájékán. 
Kilyénfalvával végezvén, megint hosszabb út állt előttem, ugyanis a Görgényi-havasok és a Hargita vonulata között kanyargó 138-as jelű országúton, ezen a Sikaszót, Zeteváralját és Zetelakát érintő hegyi átjárón 45 kilométert kellett vezetnem, hogy elérjem a következő állomást, a már a régi Udvarhelyszék területén található Küküllőkeményfalvát. Az odáig tartó varázslatos út leírásához vérbeli költői vénára lenne szükségem, de az még vérvételkor is nehezen jön elő, pedig az asszisztensnők erősen szokták paskolni. Noha valami halovány affinitást érzek a rímfaragáshoz, mindazonáltal olyan távol vagyok a zsigeri poéták éteri világától, hogy maradok a kaptafánál, s a látottakat, tapasztaltakat a

Gyergyóremete, világháborús emlékmű. Miski fotó

magam egyszerű, darabos szókincsével igyekszem visszaadni.
Valahol Zeteváralja és Zetelaka között félreálltam egy útszéli murvás parkolóba, hogy elfogyasszam aznapi egyetlen ételemet, egy jófajta káposztakonzervet. A kocsi hátuljánál való eszegetés közben annyira megtetszett az itt még csak patakforma Nagy-Küküllő völgye, illetve az azt kétfelől szűk szurdokká formáló meredek hegyoldalak sűrű erdősége, hogy már-már arra a döntésre jutottam, hogy itt töltöm az éjszakát. A délután vége felé jártunk, megint közeledett egy alkony. Lám, milyen hamar eltelik egy roppant fárasztó, de élményekkel teli nap! Végül, némi önkonzultáció után úgy döntöttem, maradok az eredeti tervnél, s az étkezés befejeztével tovább indultam. Zetelakán megálltam pár percre, ám miután a központot elfoglaló római katolikus templom

Gyergyóremete, háborús emlékmű. Miski fotó

közelében nem  láttam számomra érdekeset, tovább hajtottam. 
A közeli Küküllőkeményfalva (1910: 591 magyar) erősen megnyúlt alkonyi árnyakkal fogadott, de még elegendő fény állt rendelkezésre az egyik családi ház oldalánál felfedezett, újabb korban készült világháborús emlékmű fényképezéséhez. 
Ezután még maradt annyi szuflám, hogy Fenyéd alatt ráhajtsak az innen három kilométerre fekvő Székelyudvarhelyt a jóval távolabbi, körülbelül 35 kilométerre, keletre található Csíkszeredával összekötő 13A jelzésű főútra. Csíkszereda felé indulva, Máréfalva után letértem egy erdei ösvényre, ahol éjszakára elbújva megalhattam a kocsiban. A Homoród-vidék északi peremén voltam. Kemény nap állt mögöttem.
Aznap 313 kilométert tettem meg.

Székely Himnusz:

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!

Gyergyóremete, tájkép a Marossal. Miski fotó

                  Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!

Gyergyóalfalu, római katolikus templom. Miski fotó

Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Gyergyóalfalu, világháborús emlékmű. Miski fotó

Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,

Gyergyóalfalu, háborús emlékmű. Miski fotó

Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Gyergyócsomafalva, háborús emlékmű. Miski fotó

 
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,

Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,

Gyergyócsomafalva, háborús emlékmű. Miski fotó

Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints. 
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Gyergyócsomafalva, világháborús emlékmű. Miski fotó

 
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,

Gyergyóújfalu, világháborús emlékmű. Miski fotó

Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Gyergyóújfalu, világháborús emlékmű. Miski fotó

Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tenerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!

Gyergyóújfalu, világháborús emlékmű. Miski fotó

Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

Kilyénfalva, világháborús emlékmű. Miski fotó

 

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,

Kilyénfalva, háborús emlékmű. Miski fotó

Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,

Küküllőkeményfalva, háborús emlékmű. Miski fotó

Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,

Küküllőkeményfalva, világháborús emlékmű. Miski fotó

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors, 
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan."


Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!