2018. április 3., kedd

2016. július 27. szerda (tizenhatodik nap/harmadik rész) folytatás

Aranyosmóric, szász evangélikus templomerőd. Miski fotó
A Kékesújfalutól délre fekvő első falu Szentmáté, ahol ugyan rövid időre megálltam, de a nagyon felújított, nem sok régi vonást őrző református templomot nem fotóztam le, a közelében pedig nem találtam világháborús emlékművet. Innen tehát gyorsan továbbálltam a második faluba, Aranyosmóricba (1910: 249 román, 172 német, 61 magyar, 43 cigány). A falu nyugati részében emelkedő magaslaton egy régi szász templomerőd jelentős romjai láthatók. Valójában már csak a felül négyszögerkélyes, egykor erődítményi feladatot is ellátó kőtorony van meg, a templom többi részéből két rövidebb falszakasz maradt fenn. A terület ma tulajdonosa, a jelek szerint, szemernyit sem tiszteli a régi idők nagy tanúját, ugyanis a hatalmas méretű, nekem állig érő gumikerekekkel felszerelt, vadonatúj piros traktorát a vén egyház megmaradt falai közt parkolta le, ezzel egy közönséges garázs szintjére süllyesztve az ódon épületet. A marha parasztja. A látottakon annyira felhúztam magam, hogy nem sok
Aranyosmóric, szász evangélikus templomerőd. Miski fotó
hiányzott ahhoz, hogy visszaballagjak a domb tövénél hagyott autómhoz, magamhoz vegyem az acélpengéjű bökőmet, és lerendezzem a méregdrága abroncsokat. Ma sem vagyok benne egészen biztos, hogy jól tettem, hogy nem tettem. 

Aranyosmóricról visszamentem Szentmátéra, ahonnan Mezőveresegyházán és Kékesen át a mezőségi tóláncolat északi végénél fekvő Cegére értem. A volt Wass-kúriát keresve végigautóztam a falut, egyszer talán meg is pillantottam egy laposabb dombháton, de aztán, tekintettel a késő délutánba hajló időpontra, keresgélés közben úgy döntöttem, továbbsietek a Mezőség nyugati szélén fekvő Székre (1910: 3163 magyar, 494 román, 16 német, 44 egyéb - főleg cigányok). Cegéről északi irányba haladva magam mögött hagytam Vasasszentivánt és Ördöngösfüzest, s már látszottak
Aranyosmóric, szász templomerőd. Miski fotó
Szamosújvár szélső házai, amikor egy bal kézre eső mellékútra (109D) térve Szék irányába álltam. A magyar folklórban meghatározó szerepet betöltő nagy falu (kisváros?) körülbelül úgy nézett ki, mint harminc évvel korábban. Legfőbb építészeti látványossága a frissen renovált református templomlomerőd. A templomdomb tövénél kialakított adminisztrációs központ - itt kapott helyet a polgármesteri hivatal is - egy jelentős részét az a virágos tér foglalta el, ahol a két világháború itteni áldozatainak "modern" emlékműve is látható. Ez persze annak idején nem volt itt. Az emlékmű mögött rövid üzletsor létesült, az üzletek közt akadt egy vendéglátóipari egység is, ami tulajdonképpen egy presszóba oltott éjszakai bár. Ide tértem be, hogy megkérjem az egy személyben felszolgáló és pultos kisasszonyt, engedje feltölteni az újfent lemerült mobiltelefonomat. Félóránál többet nem időztem a helyiségben, midőn életre kelt a készülék, máris továbbálltam. 

A légvonalban hat kilométerre, nyugatra eső, a hajdani Kolozs vármegye kolozsvári járásában fekvő Bonchidát (1910: 1243 román, 1066 magyar, 32 német, 4 szlovák, 1 szerb, 11 egyéb) 22 kilométeres kerülőúton értem el. A Kis-Szamos melletti település messze földön híres épülete a
Aranyosmóric, a toronyalja bolthálózata. Miski fotó
 falu nyugati részében található, nagy parkkal övezett, régóta helyreállítás alatt álló Bánffy-kastély. Meglepetésemre a bejáratnál mindenkinek belépőjegyet kellett váltania, ami harminc évvel ezelőtt még nem volt szokásban. Mivel elég jól emlékeztem a kastély egyes részeinek elhelyezkedésére, arra, hogy a jókora területen mi hol található, nem első bálozó turistaként kóvályogtam az épületek körül. Az addig pazar kinézetű, gyönyörű parkkal övezett kastély a második világháború vége felé pusztult el. A harcok vége felé a visszavonuló németek szállták meg, akik a logisztikai központként használt épület pincéjében tonnaszám raktározták a különféle iratokat. A lendületben lévő oroszok olyan hamar értek ide, hogy az irathalmaz elszállítására nem maradt idő, ezért a németek az egész pincerendszert egyszerűen felgyújtották. Minden a lángok martaléka lett, a tűzvész 
Szék, református templomerőd. Miski fotó
végén a kastély nyolcvan százaléka üszkös falakból állt. A háborút követően néhány évig Bánffy Miklós író élt itt, aztán a mindent államosító szocializmus beköszöntével abból a néhány használható szobából is ki kellett költöznie. Ennyi az épület újabb kori rövid története, amihez a magam szkeptikus módján csak annyit fűznék hozzá, hogy addig éljek, amíg a helyenként félig-meddig felújított, másutt továbbra is düledező kastély valaha újra megközelíti egykori fényét. 

Bonchida központját észak felé elhagyva áthaladtam a Kis-Szamos hídján, ami után kevéssel az általam használt 161-es mellékút becsatlakozott a Kolozsvárt Déssel összekötő 1C (E576) jelű főútba. A délelőtt folyamán már jártam ennek az útnak az északi szakaszán, amikor Désből Némára igyekeztem. Most a Szamos-híd utáni kereszteződésnél északra fordulva, három kilométerrel feljebb betértem egy piszkosul rossz minőségű úttal (109B) megvert nyugati völgybe, ahol Szamosjenő, Lózsárd, Móró, Esztény, Magyarszarvaskend, és a régi kis református templomú Alsótők után következő Felsőtők mellett éjszakai parkolóhelyet találtam a kocsinak (meg magamnak). A keskeny országutat kísérő bokorsor mögül ráláttam a Felsőtők déli szélén álló, tőlem legfeljebb harminc méterre lévő házakra. A máig emlékezetes nagy meglepetés, illetve ijedtség 
Szék, református templomerőd. Miski fotó
éjfél körül következett be. Tudniillik, két perccel azután, hogy valami oknál fogva felriadtam álmomból, a csillagfényes, de még így is sötét éjszakában sebesen közeledő zajra lettem figyelmes. Mielőtt egyáltalán sejthettem volna, mi történik, a bokorsorral párhuzamos, hegynek tartó szűk porúton egy kivilágítatlan lovasszekér viharzott el mellettem, de olyan sebességgel, hogy felocsúdni sem volt időm, már el is tűnt mögöttem a hegyi kaptatón. Nyilvánvalóan létezett arrafelé valami magasban fekvő tanya, netán marhaistálló, vagy birkakarám, ahová a porút elvezetett. Én mindenesetre az alkony körüli világosságban nem láttam a hegy oldalában semmiféle emberi építményt. Valószínűleg a ló mentette meg az életemet azzal, hogy időben megérezte, vagy a remek látásával felfedezte a megszokott útvonalán váratlanul elé került, sötétbe merült autót, s ösztönösen félrerántotta a szekeret
Szék, világháborús emlékmű. Miski fotó
, ezzel elkerülve az ütközést. Ha ugyanis nem ilyen jók a természet adta reflexei, a szekér rúdja faltörőkosként szaladt volna be a szélvédőn, s minden bizonnyal telibe kapja a koponyámat. Akkor pedig nem lett volna, aki lejegyezze e sorokat a jövő számára. Valami vaj azért lehetett a kocsis füle mögött, talán ivott, talán lopott holmit fuvarozott a nagy sötétben, ki tudja, merthogy a necces helyzet után esze ágában sem volt megállni, s odajönni hozzám, hogy számon kérje rajtam az útban lévő, a kis híján balesetet okozó autót. Na mindegy, a lényeg, hogy ezt is túléltem. 

Aznap 336 kilométernyi utat tettem meg.
Szék, világháborús emléktábla. Miski fotó

Székely Himnusz:

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen. 
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Bonchida, Bánffy-kastély. Miski fotó
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet! 
Jussunk e honban, székely magyar földön, Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Bonchida, Bánffy-kastély. Miski fotó
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén 
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Bonchida, Bánffy-kastély. Miski fotó
          Keserves múltunk évezredes balsors,

Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Bonchida, Bánffy-kastély. Miski fotó
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Bonchida, Bánffy-kastély. Miski fotó
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, 
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"


Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése