2016. július 23. szombat (tizenkettedik nap/első rész)

Homoródkeményfalva, háborús emlékmű. Miski fotó

Ki korán kel, aranyat lel - tartja a szólásmondás. Azt a kézenfekvő toldalékot még lábjegyzet sem említi, hogy - és álmos. Mármint, aki korán kel, az álmos. Ennek a reggeli álmosságnak tudható be, hogy midőn ébredés után visszagurultam a Csíkszereda felé tartó 13A főútra, arról a kelleténél egy lehajtóval előbb, Homoródfürdőnél tértem le, noha valójában négy kilométerrel odébb, Szentegyházasfalunál kellett volna lefordulnom róla. Volt is részemről nagy csodálkozás, amikor az elhagyatott, ködbe burkolózott erdei földúton már kilenc kilométert autóztam, s csak akkor bukkant elém az első falu, Homoródkeményfalva (1910: 424 magyar, 3 román). Elsőként nem ide kellett volna jönnöm, de hát itt voltam. Igaz, ami igaz, se vezetés közben, se a megérkezéskor nem tehettem magamnak szemrehányást az elnézett letérő miatt, hiszen, ha más útvonalon, de úgyis jöttem volna Homoródkeményfalvára, ám ami ennél nagyobb mértékben mentette a helyzetet, az a kocsival mintegy véletlenül bejárt, leírhatatlanul gyönyörű táj, vagyis a Nagy-Küküllő és a Nagy-Homoród között elnyúló Oltmelléki hegysor keleti oldalának megismerése volt. A vezetés közben szerzett élmények felülírták, lenullázták a bennem bujkáló bosszúságot, úgyhogy a faluba érve frissen, fiatalosan fogtam hozzá a magam vállalta feladat teljesítéséhez.

Homoródkeményfalva, emlékmű. Miski fotó

A térkép utólagos tanulmányozása persze választ adott az eltévedés okára, mármint hogy miért nem a Szentkeresztbánya vagy a Lövéte helységnévtáblát látom magam előtt. A malőr miatt felborult az eredeti számítás, s újra kellett gondolnom a tévedés okán módosításra szoruló útvonalat, ügyelve, hogy ne maradjon le róla egyetlen település se. Mindenesetre ott voltam a Nagy-Homoród (patak) melletti Homoródkeményfalván, s a hajnali nagy csendben meg kellett találnom a világháborús emlékművet, amiről csak annyit tudtam, hogy valahol lennie kell. Ilyenkor - a tapasztalat szól belőlem - elsőként a legkézenfekvőbb helyen, a templom környékén kell keresgélni. Aki egy, a korai időpont miatt néptelen kis Homoród-menti falucskában - ahol a stabil épületek (lakóházak és istállók) száma ötven körül mozog - képtelen meglelni a magas templomtornyot, az ki se mozduljon otthonról. Mindenki jobban jár. Az ilyen ember zárja magára a lakásajtót, vegye kézbe a tévé távirányítóját, és addig váltogassa a csatornákat, amíg le nem merülnek az elemek. Miután nekem nemcsak a nézés, de a látás kiváltsága is megadatott, hamarosan ott álltam az unitárius templomot kerítő, velem nagyjából egyforma magas falnál. A kulcsra zárt kapu miatt nem tudtam bejutni a kertbe, de igazából nem is volt rá szükség,

Abásfalva, első világháborús emlékmű. Miski fotó

hiszen tőlem három méterre, a templom és a védőfal között félúton, ott állt a sötétszürke kőből készült, magas obeliszk, oldalán az első világháborúban elesett 28 hős nevével. 
Az innen délre, egy kilométerre eső Abásfalva (1910: 486 magyar) megtalálása nem okozott gondot. Ezúttal nem tévedtem el. Az itteni kedves kis emlékmű, ami a falu déli szélén, a földes főutca mellett, egy vasráccsal elkerített helyen áll, 18 elesett katona emléke előtt tiszteleg. Az obeliszk nevek alatti részén az emlékmű készíttetőiről is informálódhattam, ugyanis: "emeltette az abásfalvi Unitárius Nőszövetség 1926". Ezek szerint 1926-ban, a pezsgő társadalmi élet jeleként, még nőszövetség is működött ebben a parányi magyar faluban.
Abásfalváról délnyugati irányban, Homoródszentmárton felé indultam tovább,

Abásfalva, első világháborús emlékmű. Miski fotó

 de két kilométernyi autózás után egy kézi fűrésszel elnagyolt nyílformára szabott útjelzőtáblára figyeltem fel, ami a nagyjából két-három kilométerre, keletre található Homoródalmás felé mutatott. A Rika-hegység nyugati lábánál, a Kis-Homoród (patak) mellett fekvő Homoródalmáson ugyan nem találtam érdemleges látnivalót, innen viszont könnyen átjuthattam az északra eső Lövétére (1910: 3389 magyar, 30 német, 13 román, 1 horvát, 1 egyéb). Lövéte ma is, mint a múltban, a Homoródvidék (másképp Homoród-mente, vagy Homoród mente) virágzó települése, dombra települt római katolikus templomának mérete hűen tükrözi a hajdan fakitermelésből és a kivágott fák feldolgozásából élő falu nagyságát, jelentőségét, s nem utolsó sorban lakóinak lélekszámát. Világháborús emlékműve a templomdomb aljában, a Kis-Homoród patak közelében,

Lövéte, világháborús emlékmű. Miski fotó

egy ebből a célból elkülönített,       alacsony kőbakokkal és a köztük húzódó vastag lánckorláttal közrefogott saroktelken található. Mutatós, klasszikus alkotás, csak az a gond vele, hogy az oldalain közel 160 név szerepel, ami nagyon nagy vérveszteséget jelenthetett a település számára. 
Lövétéről visszakanyarodtam Homoródalmásra, hogy az ettől délre, négy kilométerre fekvő Karácsonfalvára (1910: 993 magyar, 7 német, 6 román) siessek. A világháborús hősökről megemlékező két márványtábla az unitárius templom belsejében, a karzathoz közeli falszakaszra erősítve látható. Az első világháborúban meghalt katonák neve fekete, a másodikban elesetteké fehér márványtáblán van megörökítve. Ez utóbbit kopjafás mintázatú fakeretbe foglalták. 
Az egy kilométerre eső Oklándon (1910: 939 magyar, 6 német, 3 román, 2 horvát), illetve az e mögött meghúzódó Homoródújfaluban (1910:

Lövéte, háborús emlékmű. Miski fotó

401 magyar) egyaránt az unitárius templomban lévő márványtáblákon találtam rá a hősi névsorra. Különben Homoródújfaluban egy harmincöt és negyven év közötti nő töltötte be a lelkészi állást, ami azért ritkaságszámba megy. 
A régi magyar közigazgatás szerint Udvarhelyben, de a mai helyzet szerint Brassó megyében fekvő Székelyzsomborba (1910: 910 magyar, 29 román, 7 német, 3 egyéb) egy párját ritkítóan rossz úton jutottam át Homoródújfaluból. Erdélyben nem ritka a tengelytörő út, de ez a hál' Istennek mindössze három kilométeres szakasz dobogós helyezést ért volna el. Ami azért nem kis teljesítmény, tekintve, hogy pocsék útból túlkínálat van errefelé. Komolyan féltettem a lassú menetben jobbról balra dülöngélő autóm felfüggesztését, bár a helyenként murvás, helyenként földes, rövid szakaszokon pedig töredezett betonból álló úton tíz kilométer per óránál nem mehettem gyorsabban. Így is akkora porfelhőt húztam magam mögött, mint az égen áthúzó repülőgépek kondenzcsíkjai. Kétszer jött velem szemben autó, mindkét alkalommal gyorsan felhúztam az ablakokat, különben belefulladtam volna az általuk felvert porba. Láttam, ők is hasonlóképp védekeznek, csak éppen miattam. 
A nagyméretű romváráról ismert Székelyzsomborban

Karácsonfalva, háborús emléktáblák a templomban. Miski fotó

 a többségben lévő magyarok az evangélikus vallást gyakorolják, templomuk tornya messziről is kiváló iránytű a hosszabb dombhát aljában elterülő faluba igyekvők számára. A templomhoz közeli lelkészi házból hamar előkerült az itteni egyház első embere, aki szívélyes beszélgetés közepette kalauzolt körbe az éppen valami kisebb felújításon áteső templomában. Az első világháborús hősök márvány emléktáblája a második nagy háborúban elesett katonák fából faragott táblájával együtt a szószék melletti falszakaszon látható, s miután lefotóztam, már búcsúztam is a szimpatikus lelkésztől, és a kocsit még egyszer alaposan megkínoztam a visszaúton.
Elérve Oklándot, ezúttal nyugatra, Homoródszentpál (1910: 740 magyar) felé vettem az irányt, majd déli szomszédját, Homoródszentpétert (1910: 289 magyar) lőttem be. Mindkét

Karácsonfalva, emléktábla. Miski fotó

faluban a nagyon szép templombelsőben akadtam rá a háborús emléktáblákra. Errefelé alighanem összebeszéltek az unitárius templomok lelkészei, mivel az összes templomban ugyanolyan árnyalatú kékre volt festve a belső bútorzat, tehát a hívők padsorai, a karzatok mellvédje, a kabátok tárolására szolgáló szekrények, és hasonlók. Ugyan mindegyikre felvittek valami egyedi mintázatot, de az egyes templomokba belépve az első (és belső) reakcióm mindig az volt, hogy jé, megint egy kék templom! 
A Homoródszentpéter alatt egy kilométerre fekvő Városfalva (1910: 522 magyar) mintegy kilógott a sorból azáltal, hogy nem a templomban, hanem a főutca melletti köztéren, egy vaskerítéssel elkülönített területen állt egymás mellett az első világháborús obeliszk, illetve tőle két lépésre a második világháborúban elesett katonák emlékműve. 
Az innen másfél kilométerrel nyugatabbra található Homoródjánosfalva (1910: 367 magyar) nem szerepelt az útitervben, de olyan közel feküdt Városfalvához, hogy nem sajnáltam rá a kitérőt, amit az Isten háta mögötti kis falu a templomkert bejáratául szolgáló székelykapu mögött-mellett felállított szürke obeliszkkel hálált meg. Sajnos, az emlékmű betűi annyira megkoptak, hogy nem igazán lehetett leolvasni a hősök nevét, illetőleg akiét közelre hajolva mégis ki tudtam silabizálni, azét meg a fényképezőgép nem tudta

Oklánd, unitárius templom. Miski fotó

        megfelelő minőségben megörökíteni. 
Innen visszakanyarodtam északra, és meg sem álltam a Homoródszentpál északi szomszédságában fekvő Recsenyédig (1910: 291 magyar, 3 román, 1 német). Itt is, mint a vidék megannyi más településén, az unitárius templomban lett meg a díszesen faragott keretbe foglalt, 1925-ből való márvány emléktábla.

Az a helyzet, hogy megint végére értem a rengeteg idevágó képhez tartozó, viszonylag rövid, általában lényegre törő feljegyzéseimnek. Összeszámoltam, az idáig (Recsenyédig) tartó szöveges részhez 12 település fotóit kell társítanom, ami összességében 29 fényképet jelent. Ebből eddig a pontig 9 fotót sikerült beillesztenem. A képek még kicsinyített változatban is sok helyet foglalnak, amit képtelenség annyi értelmes szöveggel kísérni, hogy a szöveg-kép arány ne torzuljon jelentősen. Amikor az asszimmetria elér egy bizonyos szintet, kénytelen vagyok a már eddig is számtalan esetben kisegítő szövegrészként alkalmazott Székely Himnusz bemásolásához folyamodni, amiért a kedves olvasó megértését kérem.

Oklánd, unitárius templom. Miski fotó

Székely Himnusz:

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált! 

Oklánd, unitárius templom. Miski fotó

               
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,

Homoródújfalu, unitárius templom. Miski fotó

Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,

Homoródújfalu, unitárius templom. Miski fotó

Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.

Homoródújfalu, háborús emléktábla a templomban. Miski fotó

Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Székelyzsombor, evangélikus templom. Miski fotó

Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,

Székelyzsombor, emléktábla. Miski fotó

Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!

Homoródszentpál, unitárius templom. Miski fotó

 
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,

Homoródszentpál, háborús emléktábla. Miski fotó

Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén

Homoródszentpál, háborús emléktábla. Miski fotó

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Homoródszentpéter, unitárius templomkert. Miski fotó

Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.

Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,

Homoródszentpéter, emlékoszlop. Miski fotó

Sok vihart élt át, sorsa mostoha. 
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,

Homoródszentpéter, emlékoszlop. Miski fotó

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.

Homoródszentpéter, unitárius templom. Miski fotó

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,

Homoródszentpéter, unitárius templom. Miski fotó

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,

Városfalva, világháborús emlékművek. Miski fotó

Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.

Városfalva, világháborús emlékmű. Miski fotó

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.

Homoródjánosfalva, székelykapu és emlékmű. Miski fotó

Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Recsenyéd, unitárius templom. Miski fotó

Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,

Recsenyéd, első világháborús emléktábla. Miski fotó

Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs."


Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!