2016. július 25. hétfő (tizennegyedik nap/első rész)

Alsóköhér, első világháborús emlékmű. Miski fotó

Reggel fél hétkor bent voltam a gumijavító telephelyén. Kár volt meghatódnom azon, hogy már a hivatalos nyitás előtt foglalkoznak velem, tudniillik később (már itthon, Magyarországon) kiderült, hogy segítségnyújtás címszó alatt csúnyán átvertek, s csak a szerencsének köszönhető, hogy nem lett belőle nagyobb baj. Igyekszem rövidre fogni, már amennyire ez lehetséges, mert még most, e sorok írása közben is ég a képem - helyettük - a szégyentől. A lényeg, hogy bár a tönkrement helyett felszereltek a felnire egy használt gumiabroncsot, amivel aztán több száz kilométert autóztam a túrából hátralévő négy nap alatt, de egyrészt szemérmetlenül drágán számoltak fel mindent: a gumit, a szerelést, a kerék kiegyensúlyozását, s végül az autóm általam nem is kért külső mosását (mindez összesen 235 lejbe, vagyis átszámolva 16.450 forintba került). Másrészt, s ez a legfőbb baj, nagy valószínűséggel

Alsóköhér, háborús emléktábla. Miski fotó

szándékosan törött szeleptűt raktak az "új" gumiba, ezzel előkészítve a terepet egy újabb, Szászrégentől persze minél távolabb bekövetkező defekt számára, hogy a marha magyar (ez volnék én) ne mehessen vissza reklamálni. Mint egy héttel később, már itthon, Magyarországon, az egyik benzinkútnál való kerékfelfújás közben kiderült, a rossz szeleptű mellett sebesen szökött a levegő, s hogy odakint, Erdélyben a gumi nem eresztett le hirtelen, az kizárólag a tökéletesen záró, passzentos porvédő sapkának volt köszönhető. Ez volt a szerencsém. Az autót azonnal szervizbe vittem, ahol megerősítették, hogy azt a semmire sem jó szeleptűt kizárólag szánt szándékkal lehetett betenni, az magától, menet közben sosem törik el. A szászrégeni gumijavító román főnökasszonya nem beszélt magyarul (vagy úgy tett, mint aki nem érti a nyelvet), de a szintén román szerelők a főnökasszony egyes, rám és a kocsimra vonatkozó mondatai után nagyokat mosolyogtak. Ezek a cinkos összemosolygások persze csak később nyertek értelmet. Mint ahogy az is, hogy a gumiszerelés után azért mosták le kéretlenül az autót, hogy kiderüljön, nem ereszt-e túl gyorsan a gumi, mert ha igen, akkor pár kilométerről

Felsőköhér, első világháborús emlékmű. Miski fotó

 még visszamehettem volna számonkérni rajtuk a rossz munkát. Tehát 2016 júliusának végén, egy véletlen defektet követően így jártam Szászrégennel, és így jártam a románokkal, akikkel, s ez is milyen érdekes dolog, a nyolcvanas években megejtett számtalan erdélyi utazásom során sohasem volt konfliktusom. De ennyi elég ebből az undorító történetből, már az is felkavart, hogy felidéztem.

Nos, a csúnya eset után Szászrégenből a 153-as jelű úton visszaindultam a tegnap este átfutott falvak felé. Megjegyzem, merthogy idáig ezt nem említettem, a régi Maros-Torda vármegye területén jártam. Először az Alsóbölkény és Görgénynádas után következő Alsóköhéren (1910: 761 román, 23 magyar, 18 egyéb) álltam meg, ahol a görög katolikus templomhoz közeli román

Felsőköhér, világháborús emlékmű. Miski fotó

világháborús emlékművet fotóztam.
A másfél kilométerrel keletebbre eső Felsőköhéren (1910: 714 román, 146 magyar) a főutca melletti, alacsony fémkerítéssel közrefogott területen lett meg a tetején kereszttel koronázott, régebbi évjáratú román háborús emlékmű. A betonobeliszk külön érdekessége, mondhatni egyedi bája volt az a tucatnál is több, golyók által ütött mélyedés, lyuk, amik mintegy ragyássá tették az emlékmű törzsét. Azt persze nem tudhattam, hogy ezek a golyónyomok még a második világháborúban keletkeztek, vagy az 1989. decemberi romániai forradalom utcai harcainak tanúi voltak?
Néhány kilométerrel délebbre, Nyárádremete és Nyárádköszvényes között, az út betorkollott a 153A jelzésű főútba. Előbb a keletre eső Nyárádremetét (1910: 1929 magyar, 14 román) kerestem fel, ahol a római katolikus templom székelykapus bejárata közelében egy második világháborús obeliszket találtam. Az emlékmű alsó, széles szakaszán a falu Magyarországhoz való visszatéréséről megemlékező: "Felszabadításunk emlékére 1940. szeptember 10." feliratot olvastam. 
Az egy kilométerrel nyugatabbra található

Nyárádremete, második világháborús emlékmű. Miski fotó

Nyárádköszvényes (1910: 1033 magyar, 11 román, 1 egyéb) római katolikus templomának kertjében felfedezett háborús emlékművön minden rajta volt, amit egy világháborús obeliszk négy oldalán össze lehet zsúfolni: kard, puska, magyar címer, Erdély címer, néhány figurális relief, valamint egy fekete márványtáblán a Székely Himnusz helyi változatának szövege. 
Továbbhaladva délnyugati irányba, két-három kilométer múltán elértem a mellékvölgyben meghúzódó Mikházát, amelynek legfőbb nevezetessége a ferences rend igazgatása alá tartozó katolikus templom és kolostor. A település egyébként a Felső-Nyárádmente, az úgynevezett "Szentföld" vallási központja.

Nyárádremete, második világháborús emlékmű. Miski fotó

Az innen öt percre található, a 153A jelű út mentén fekvő Deményházán (1910: 648 magyar, 10 román, 5 német, 4 egyéb) két emlékmű állt egymás mellett. A magasabb, obeliszk méretű alkotást az első világháborús hősök tiszteletére emelték, a szorosan mellette álló alacsonyabb pedig, miként a románok által levert felirat maradékából kisilabizálható, a településnek a második bécsi döntéssel Magyarországhoz való visszatérésének emlékére készült. 
Deményháza után két kilométerrel útelágazáshoz értem. A délre mutató országúton Nyárádszeredára juthattam volna, de én most a rossz emlékmű Szászrégen felé induló északi ág mellett döntöttem, amin perceken belül befutottam Székelyhodosra (1910: 581 magyar, 1 román). A falu gondosan karbantartott virágos, bokros, nyírt gyepes központi parkjának kellős közepén egy régi

Nyárádköszvényes, háborús emlékmű. Miski fotó

, szürke betonobeliszket fotózhattam, amire 1994-ben helyezték ki a második világháború hőseinek fehér márványtábláját. 
A két kilométerrel feljebb, ugyancsak a 135A jelzésű országút mellett fekvő Jobbágytelke (1910: 1091 magyar) a római katolikus templom és a főutca közötti szűk sávba állított, három részből összeállított, hatásos összképet nyújtó emlékművel fogadott. A középre helyezett, beton és márvány kereszttől jobbra az első, balra a második világháborúban életüket vesztett katonák obeliszkje látható. 
Jobbágytelkéről nem mentem tovább északra, hanem visszafordultam Székelyhodosra, ami alatt elértem az imént említett útelágazást, ahol ezúttal dél felé, a távolabb fekvő Nyárádszereda irányába indultam. 
Az első jobboldali mellékvölgyben benéztem Vadadra (1910: 481 magyar, 1 román), ahol az egyszerű kis templom homlokzatán két fekete márványtábla őrizte a hősök emlékét.
Az oldalvölgyből visszajutva a Marosvásárhelytől keletre elterülő hajdani Marosszéknek Nyárád mente néven ismert tájegységét észak-dél irányban átszelő, 135A jelzésű országútra, kisvártatva 

Nyárádköszvényes, Székely Himnusz. Miski fotó

Nyárádszentmártonba (1910: 532 magyar, 8 román, 4 egyéb) érkeztem. Az újabb korban készült, tisztességes, de sematikus világháborús emlékmű az unitárius templomdomb oldalában állt. 
A faluval dél felől összeérő Csíkfalva (1910: 677 magyar) 1929-ből való, alacsony kovácsoltvas kerítéssel védett régi obeliszkje az unitárius templom előtti tágasabb téren látható.
Ezután Jobbágyfalván át a körzet központjába, Nyárádszeredába jutottam, ahol máris nyugatra fordultam, hogy a közeli Székelytompára (1910: 376 magyar, 1 román) jussak. Meglehet, a kicsi falu most sem bír nagyobb gazdasági jelentőséggel, mint száz évvel korábban, viszont a főút melletti református templomában, a hívők kékre festett padsorai, és az ugyancsak égkék színű karzat előtti falszakaszon ott láttam mindkét háború hőseinek emléktábláját. S nekem ez elég is volt ahhoz, hogy a falucska belopja magát a szívembe. Az első világháborúsok fekete emlékköve 15, a közelébe helyezett második világháborús hősök fehér márványtáblája nyolc elesett katonánk emléke előtt tiszteleg.

Mikháza, ferences templom és kolostor. Miski fotó

 
Ezután a közeli Székelysárdnál betértem egy észak-dél irányú kis mellékvölgybe, ahol Székelymoson, Vece és Székelybő (1910: 238 magyar) feküdt, egymástól egy-két kilométerre. Érdemlegeset csak az utóbbiban találtam, de az is kimerült egy terméskődarabokból emelt, szerény kinézetű obeliszkben, amelynek tetejét a Szent Koronán széttárt szárnyakkal ülő, sajnálatosan elnagyolt turul díszíti. A hősi halottak közös emléktábláján az első világháborúban elesett hat, illetőleg a másodikban meghalt három katona neve olvasható.

És máris következzék a Székely Himnusz:

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,

Deményháza, világháborús emlékmű. Miski fotó

          Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,

Székelyhodos, világháborús emlékmű. Miski fotó

Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.

Székelyhodos, háborús emlékmű. Miski fotó

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,

Jobbágytelke, világháborús emlékmű. Miski fotó

      Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa modtoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.

Jobbágytelke, háborús emlékmű. Miski fotó

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,

Jobbágytelke, háborús emlékmű. Miski fotó

Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,

Vadad, unitárius templom és emléktáblák. Miski fotó

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!" 

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,

Nyárádszentmárton, világháborús emlékmű. Miski fotó

Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.

Csíkfalva, unitárius templom és emlékmű. Miski fotó

Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,

Székelytompa, református templom. Miski fotó

Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.

Székelytompa, református templom. Miski fotó

Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.

Székelytompa, háborús emléktábla. Miski fotó

Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.

Székelybő, világháborús emlékmű. Miski fotó

Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,

Székelybő, háborús emléktábla. Miski fotó

Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan."


Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!