2016. július 16. szombat (ötödik nap/első rész)

Egész éjjel zuhogott az eső, veszettül villámlott és fülsiketítően dörgött, de kora reggelre nyugalom ülte meg a sárga földig elázott tájat. A mögöttem húzódó hegyek és dombok irányában a szántók és mezők felett megült köd miatt száz méternél nem láttam messzebb,

Tompaháza, református templom. Miski fotó

de keletre, az egy kilométer távolságban kanyargó Maros felé tiszta volt a kilátás. A Nap is kegyeskedett előkecmeregni a horizonton húzódó sánca mögül, s végül is, úgy nézett ki, szép időnk lesz. A kocsi belsejének rutinos rendbetétele után máris kikanyarodtam az enyedi útra, ám nem mentem el egészen a közeli városig, hanem előtte lefordultam jobbra, a Maros túloldalán fekvő Tompaházára (1910: 799 román, 132 magyar) vezető híd felé. A keskeny vashíd nem volt leaszfaltozva, a kocsim kerekei alatt parkettaszerűen lerakott, lécekből vágott útburkolat zörgött. Nem volt valami korszerű szerkezet, egy-egy pillanatra úgy éreztem, mintha időben száz évet visszamentem volna, de valójában nagyon tetszett a kora reggeli időutazás. Tompaházán a református templomot kerestem, meg is találtam, s hogy végeztem a fényképezésével, azonnal délnek, az egy kilométerre eső Lőrincréve (1910: 248 magyar, 231 román) felé fordítottam az autó orrát. Noha a falu neve a magyar folklórban járatosak

Tompaháza, református templom. Miski fotó

fülének, elsősorban táncai révén, ismerősen cseng, tárgyi, építészeti vonatkozásban nem sokat nyújt, a kedves, szemrevaló református templom is viszonylag újabb keletű épület lehet. Mivel a település utcáin megejtett rövid autózás során látottak végleg meggyőztek, hogy ideje odébb állnom, már fordultam is vissza Tompaházára, amelynek északi szomszédja a látnivalókban bővelkedő Enyedszentkirály (1910: 373 román, 212 magyar, 2 német, 28 egyéb). A település déli szélén álló, a közelmúltban láthatóan nagyjavításon átesett Kemény-kastély látványa nem hatott meg. Kicsit szép volt, viszont nagyon cifra, s mintha nem illett volna ebbe a környezetbe. A néhány száz méterrel odébb álló református templom inkább lázba hozott. Pedig, őszintén szólva, ránézésre nem egy nagy durranás, de a torony nélküli, vaskos támpillérekkel megerősített

Lőrincréve, református templom. Miski fotó

templom mégiscsak az itteni magyarok megmaradásának legfőbb őre, amiért mindenképp tisztelet illeti. Az egyház épületét az utca felől nehéz meglátni, ugyanis a kerítésen túl sorakozó öreg, dús lombú fák szinte teljesen takarják, viszont a főutca közelében lévő fa harangláb nyilvánvalóvá teszi a templom közelségét. Én is erre a nagyméretű, stabil, zsindelyfedelű haranglábra figyeltem fel elsőként, s mivel a közelében lévő, hivatalos bejárati kaput gondos kezek kulcsra zárták, némi kerülővel, a felújítás miatt üresen álló lelkészi lak telkén át közelítettem meg a telek hátulján eldugott templomot. Aminek további érdekessége közelében látható két, ősöreg koporsókő, valamint a szentély mögötti kertrészben elhelyezett Bánffy-síremlék. A piramisformára faragott szürke márványtömböt rozsdásodó

Enyedszentkirály, Kemény-kastély. Miski fotó

kovácsoltvas kerítés fogja közre. A márvány síremlék széles alsó részébe a következő feliratot vésték: "losonczi báró Bánffy József Jenő örökös főrendiházi tag, szüé. 1845. aug. 26. megh. 1903. ápril. 20." A fényképezés után a főutca egyik kis élelmiszerboltjában kenyeret és ásványvizet vettem, majd odébb lendültem az egy kilométerre található Csombordra (1910: 549 román, 375 magyar, 67 cigány). Csombord közvetlenül a Maros bal partján fekszik, vele szemközt, a folyóparttól egy kilométerre kezdődő, város méretű Nagyenyed terül el. A folyó két partját Csombordnál összekötő híd nem sokkal szélesebb a néhány kilométerrel lejjebb fekvő tompaházi hídnál, igaz, a csombordi legalább aszfaltozott. Mindez csak két órával

Enyedszentkirály, Kemény-kastély. Miski fotó

később derült ki, amikor végeztem a Maros innenső oldalán fekvő településekkel, s indultam Nagyenyedre. 
Beérve Csombordra, a nyílegyenesen északra tartó főutcáról egyből szembeötlött a falu északi dombját uraló református templom. Az autót szokás szerint a domb aljában hagytam, s az ápolt sírok közt vezető meredek lépcsősoron felkaptattam a templomhoz. A temetőből az alant elterülő tájra nyíló panoráma miatt többször megálltam, s ilyenkor percekig csodáltam az alattam kanyargó Maros által átszelt, zöldellő lapályt, amelyet közelebb a pirosló cseréppel fedett háztetők, távolabb szántók és veteményesek tarkítottak, a síkság szélén barátságos, többnyire szintén művelés alá vont dombok emelkedtek. 
A templom kész csoda.

Enyedszentkirály, református templom. Miski fotó

Ilyen szépet, harmonikusan tagoltat ritkán látni. A négy fiatornyos torony, a mögötte elhelyezkedő templomtesttel, bármelyik turistacsalogató képeslapon megállná a helyét, s ha nem egy temető kellős közepén állt volna, még azt a kijelentést is megkockáztnám, hogy a napfényben fürdő épület maga volt a megtestesült életöröm. Rám mindenesetre pozitívan hatott a látványa, miáltal fütyörészve ballagtam vissza a járgányomhoz, s indultam a keleti szomszéd Magyarbagóra (1910: 532 román, 100 magyar, 24 egyéb).
Miként a környék többi falvába, Magyarbagóba is a református templom megléte csalogatott, abból a megfontolásból kiindulva, hogy egy jelentős méretű templom nagyobb lélekszámú magyar lakosságot feltételez. A magyarok meghatározó jelenléte pedig magyar első világháborús emlékművet eredményezhet. Mert hát, nagyszerű

Enyedszentkirály, Bánffy-síremlék. Miski fotó

 dolog a román meg a német emlékművek megtalálása, az igazi sikerélményt mégis a magyar nyelven megírt, magyar nevekkel feliratozott obeliszkek felfedezése nyújtja. Vér a vérhez. Sajnos, Magyarbagón háborús emlékművet nem leltem, de azért megérte benézni a temetőként is funkcionáló református templomkertbe, mivel annak egy elhagyatottabb részén egy egészen régi, 1837-ből való, gyönyörű betűkkel megírt síremlékre bukkantam. 
A soron következő Magyarlapádon (1910: 1032 magyar, 34 román, 1 német, 15 egyéb) alig tudtam fotózni a körülötte nagyra nőtt fáktól takart református templomot, de nem sokáig bosszankodtam ezen, mivel a terebélyes fák árnyékában nagyszerű világháborús emlékműre akadtam. A két nagy

Enyedszentkirály, református harangláb. Miski fotó

háborúban elesett magyar katonák tiszteletére készült emlékművet a hátoldalon látható márványlap felirata szerint 1996-ban állíttatta a lapádi Turul Kulturális Társaság. 
Magyarbece (1910: 583 magyar, 60 román, 30 cigány) innen három kilométerre, déli irányban fekszik. A kívül-belül szép kis református templom sajátossága, hogy tornya az épület hosszanti oldalának felezőpontjánál emelkedik. A templom belső tere szépen berendezett, a padokat és a szószéket fekete vagy piros hímzéssel díszített takarókkal ékesítették, a karzatról magyar nemzeti zászló lógott le, s nem hiányozhattak a vázákba rendezett, frissen vágott virágok sem. Az ajtó egy festett feliratának tanúsága szerint a bejárat az 1700-as

Csombord, református templom. Miski fotó

 évek végéről való, két szárnya a helyi piktor által szépen van kipingálva. Szerencsémre minden falszakaszt gondosan lefényképeztem, s az itthon visszanézett képekről kiderült, amit a helyszínen nem vettem észre, hogy az egyik falrészre az első világháborús katonahősök márvány emléktáblája van kihelyezve. 
A néhány völggyel odébb fekvő Asszonynépe (1910:510 román, 130 magyar) egy jellegtelen kinézetű kis református templomot tudott felmutatni, de nekem ennyi is elég volt a boldogsághoz, mert a nemrég renovált épületen látszott, hogy viszonylagos rendszerességgel használják.
Asszonynépéről visszafordultam Csombord felé, a korábban felfedezett hídon átkeltem a

Csombord, református templom. Miski fotó

Maros felett, majd megállás nélkül átvágtam Nagyenyeden, amit nyugati irányba tartva hagytam el. A szinte teljes mértékben román Muzsnaházán (1910: 829 román, 12 magyar, 2 német) és Úrházán (1910: 1224 román, 5 német, 1 magyar) egy-egy román háborús emlékművet fotóztam, aztán Nyírmezőt elhagyva betértem a helyből átugorható Torockó-pataknak kétfelől magas sziklahátakkal szegélyezett szurdokába, ami később kiszélesedett, és kiértem a kelet felől a Torockó-hegység, nyugatról a Bedellői-havasok által határolt széles lapályra. 

Most egy jó darabig a bevált trükköt alkalmazom, vagyis jöjjenek a Székely Himnusz örökbecsű sorai, amíg blog szövege és fotóanyag szinkronba nem kerül.

Csombord, a falu látképe a Marossal. Miski fotó

 
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek, 
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,

Magyarbagó, református templom. Miski fotó

Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.

Magyarbagó, református templom. Miski fotó

Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.             Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!" 

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, 
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.

Magyarlapád, református templom. Miski fotó

Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,

Magyarlapád, világháborús emlékmű. Miski fotó

 
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.

Magyarlapád, világháborús emlékmű. Miski fotó

 
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyán, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,

Magyarbece, református templom. Miski fotó

Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Magyarbece, református templom. Miski fotó

 
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünknem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!

Magyarbece, református templom. Miski fotó

 
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,

Asszonynépe, református templom. Miski fotó

Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Muzsnaháza, román háborús emlékmű. Miski fotó

Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,

Muzsnaháza, román háborús emlékmű. Miski fotó

Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,

Úrháza, román háborús emlékmű. Miski fotó

Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.

A Torockó-patak völgye Úrházától északra. Miski fotó

Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"

"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.

A Torockó-patak völgye Úrházától északra. Miski fotó

Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan."


Az Erdély-Siebenbürgen-Ardeal blog a soron következő bejegyzéssel folytatódik!